Mintegy 48 órával ezelőtt, február 24-én Oroszország hadserege hadüzenet nélkül megtámadta Ukrajnát és több irányból (északról, ÉK-ről, keletről és délről) földön, vízen, levegőben behatolt a szuverén Ukrajna területére. Az első 24 órában az orosz katonai erők szinte teljesen megsemmisítették az ukrán légierő reptereit és vadászgépeit, légi-irányító központjait illetve az ukrán flotta kikötőit, csapásmérő hajóit. A második 24 órában a csernobili erőmű bevétele és a nagyobb ukrán városok elérése lett az oroszok célja, legfőképp a főváros, Kijev bevételének szándékával. 

forrás: gettotext.com

Az ukrán hadsereg az első nap még demoralizáltan viselkedett, ám a második 24 órára szervezettebb magatartást tanúsított és több tucat orosz harckocsit, helikopter, sőt vadászgépet is kiiktatott. A kilőtt orosz katonai eszközök pontos száma nem nyert bizonyítást, de az ukrán források 102 kilőtt orosz harckocsiról és 3500 elesett orosz katonáról szólnak (ami nagyon komoly veszteség ilyen rövid idő alatt [ha igaz]). Jelenleg az ukrán haderő összeszedve magát, Kijevet védelmezi és egy hosszú ostromra készül, felfegyverezve a polgári lakosság egy részét is. Az ukrán elnök, a 44 éves Volodimir Zelenszkij kezében tartja az ellenállást és Kijevben maradva katonai tanácsadóival irányítja a megmaradt ukrán csapatokat. Egyelőre (szombat délután) a 3 milliós Kijev még ukrán kézen van, csupán az elővárosokban, a legkülső peremterületeken és a környező reptereken törnek előre az orosz csapatok.

forrás: LINK

Putyin, orosz elnök támadásának hátterében feltehetően Ukrajna 2014 utáni politikája és vezetése állhat - melyet előszeretettel nevez az orosz vezető nácinak és fasisztának - és amelyet a NATO-hoz való közeledése miatt az orosz érdekek elárulásával vádol. Az esetleges NATO csapatok ukrajnai megjelenésének megakadályozásáért indított háború deklarált célja a "nácitlanítás" és "demilitarizáció" valójában három dolgot jelent: orosz-barát (és NATO ellenes) új ukrán vezetés kialakítását Kijevben, az ukrán területek fegyveres állományának orosz ellenőrzés alá vonását és bizonyos területek elszakításának végrehajtását. Azt, hogy ezeket a célokat egy esetleges orosz győzelem után miként képzelné el Putyin, nem tudni. Egy orosz-barát bábkormány kialakítása például opció lehet, mely után kivonulhat az orosz hadsereg Ukrajnából, a helyszínen hagyva egy készenléti kontingenst a helyi fegyveres erők ellenőrzésére. De ne szaladjunk előre, még tartanak a harcok.

forrás: www.npr.org

Jelenleg egy lélektani fordulópont határán van Ukrajna: az ellenállás minden nappal hősiesebbé válik, hiszen az ukránok a világ második legerősebb haderejével szemben tartják magukat. Ha a Kijevért és a legnagyobb városokért, például a másfél milliós Harkivért folyó harc még 3-4 napig elhúzódik (vagy akár hetekre kitolódik), a világ hősként kezd majd tekinteni az ukránokra, akik innentől maguk is elhiszik, hogy győzhetnek. Ettől a ponttól kezdve lélektanilag megerősödve küzdenek tovább (a "csak azért sem hátrálunk meg" érzésével). Tehát minden egyes nap ami ellenállással és a nagyvárosok megtartásával telik nagyobb hőssé avatja az ukrán katonákat (az egész világ szemében). Zárójelben jegyezném meg, hogy az én szememben Zelenszkij már most is hős, hiszen nemet mondott az amerikai kimenekítési ajánlatra és Kijevben maradva aktív részt vállal a reménytelen küzdelemben, mindenhol biztatva katonáit a harcra. Pedig ő most a legkeresettebb ember Ukrajnában, a szpecnaz egységek egészen biztosan tűvé teszik érte Kijevet. (Ha elfogják, nem kérdés, hogy Putyin előbb koncepciós tárgyaláson ítélteti el, majd - ha meg is ússza kivégzését - élete végig egy orosz börtönben raboskodhat.)

Volodimir Zelenszkij (forrás: globaltimes.cn)

Az mindenképp érdekes, hogy miért lassult le az orosz előretörés a háború harmadik napján és miért nem tudják menetből elfoglalni az orosz egységek az ukrán nagyvárosokat. Valószínűleg nem egészen úgy alakul a hadi-helyzet, ahogyan Putyin elképzelte és az ukrán ellenállás is erősebb, mint várták. Kijev külvárosában például határozottan elakadt az orosz támadás. Összehasonlításul: amikor az USA vezette Irak-ellenes koalíció 248 ezer katonával (vagyis körülbelül hasonló nagyságú sereggel, mint a most Ukrajnára támadó orosz haderő) megindult Irak ellen, pontosan 21 nap kellett a teljes győzelemhez és az iraki főváros, Bagdad teljes bevételéhez. (A harc 2003 március 20-án indult és április 9-én kapitulált a főváros.) Bár hozzá kell tenni: Szaddam Husszein valamivel kisebb hadsereggel rendelkezett mint ma Ukrajna.

Bárhogyan is nézzük: 3 nap alatt az oroszok mindössze Ukrajna pár százalékát tudták csak elfoglalni, ahogyan ezt a The New York Times térképe is mutatja. A színezett területek közül a Krím félszigetet nem lehet számításba venni, mert azt nem a jelenlegi támadásban, hanem még 2014-ben foglalták el az oroszok.

forrás: www.nytimes.com

Ha Kijev ostromára történelmi analógiákat keresünk: Berlin ostroma a második világháború végén 17 napig tartott, Budapestért pedig kereken 50 napig folytak a harcok (1945-ben). Kérdés: Kijev vajon meddig fog kitartani és mennyire lesz pusztító az ostrom? Ha Putyin a végsőkig elszánt és Zelenszkij sem adja fel, akkor egy utcai harcokból és bombázásokból álló pokol alakulhat ki az ukrán fővárosban. Ugyanakkor az sem kizárt, hogy a felek nem mennek el eddig és mihelyt elérik az orosz egységek a belvárost illetve Zelenszkij parancsnoki központját (bárhol is alakította azt ki), tárgyalóasztalhoz ül a két vezető. Ebben az esetben Putyin aláírat majd egy fegyverszüneti egyezményt és egy szerződést, mely 3 pontban teljesíti követeléseit: 1.Ukrajna garantálja semlegességét és azt, hogy soha nem lesz a NATO tagja 2. Átadja az Oroszország által igényelt területeket 3.Beleegyezik egy orosz-ukrán koalíciós válság-kormány felállításába.

Menekülők Kijevből a háború első napján. Forrás: LINK

Az elkövetkező napok valódi kérdése az, hogy melyik irányba "billen" az ukránok elszántsága: az utolsó pillanatokig kitartanak vállalva egy elhúzódó, hetekig, hónapokig tartó városi harcot (Kijevben, Harkivban és a nagyvárosokban) vagy Zelenszkij egy idő után tárgyalóasztalhoz ül Putyinnal. Mi a magunk részéről az előbbire tippelünk: Ukrajna lassan magára talál majd és Nyugat-Európa fegyveres segítségével egy lassú fordulatot hajt majd végre. Az orosz hadsereg az elkövetkező hetekben óriási veszteségeket fog elszenvedni (emberanyagban, harckocsiban, felszerelésben) mint ahogyan az orosz államkassza is végzetesen kimerül majd. Putyin valószínűleg nagyon megbánja döntését Ukrajna megszállásáról. Legvégül valamiféle kompromisszum lesz várható, de az orosz pénzügyi helyzet, gazdaság és hadsereg évtizedekkel esik majd vissza. Akárhogyan is lesz, egy biztos: az ukránok bátorsága már most igazolást nyert a világ szemében. 

 Ha tetszett a poszt kövess bennünket a Facebook -on is! 

2022.02.26.(15:58)