A Wehrmacht bővelkedett kiemelkedően tehetséges tábornokokban, akik - főleg a háború első éveiben - egészen bámulatos sikereket arattak szinte minden fronton. Nagyon nehéz a legjobb stratégákat és katonai vezetőket kiemelnünk, ám ha mégis megpróbáljuk, akkor 4-5 nevet mindenképp meg kell említenünk. Az első Gerd von Rundstedt (róla már írtunk korábban), a második Heinz Guderian (a német páncélos fegyvernem atyja), a harmadik Erich von Manstein, (a Franciaországot meghódító "Sarlóvágás" hadművelet megtervezője) a negyedik Hasso von Manteuffel, (a legfiatalabb német hadseregparancsnok) az ötödik pedig Erwin Rommel. Ötük közül ezúttal Rommel életútját emelnénk ki, hiszen még saját tiszttársai is őt tekintették a legtehetségesebb német tábornoknak.
Erwin Rommel
A német tábornokok közt legelső helyen említhető a legfiatalabb korban (alig 51 évesen) marsall kinevezést kapott Erwin Rommel, avagy a "sivatagi róka", az Afrika Korps legendás vezetője. Ő volt az a német katonai vezető, akit a leginkább becsültek ellenfelei, különösen az angolok és akit a Vaterlandban is óriási megbecsülés illetve tisztelet övezett. A brit parlament alsóházában, 1942 -ben maga Churchill is elismerően nyilatkozott róla:
"Igen merész és ügyes ellenfél áll velünk szemben, egy a háború vérzivatarából kiemelkedő nagy hadvezér"
Rommel sváb gyökerekkel rendelkező, polgári-értelmiségi családba született 1891 -ben, a Dél-németországi Heidenheimben. Édesapja iskolaigazgató volt, édesanyja pedig a tartományi kormányzó lánya. Már 21 évesen katonai pályára lépett és még az első világháború kirobbanása előtt tiszti rendfokozatot kapott. A nagy háborúban az első évben megsérült a nyugati fronton, viszont megkapta a másodosztályú vaskeresztet. Később, az olasz frontra helyezték át, ahol újabb kiemelkedő haditetteiért megkapta a legmagasabb porosz kitüntetést, a Kiválóság érdemkeresztet, a Pour La Mérite -t. A háború alatt megnősült, a harcok végén Romániában, majd egy hegyivadász egységben szolgált.
Az első világháborút követően továbbszolgáló katona maradt és megírta a gyalogság jelentőségét kiemelő könyvét, a "Gyalogság előre" című művet. Tehetségére sokan felfigyeltek, köztük maga Hitler is. Támogatni kezdték továbbképzését, így elvégezhette a bécsi Theresianum Katonai Akadémiát, majd a potsdami akadémiát is. Mivel megbízhatónak tartották és kivételesen tehetségesnek, különleges, bizalmi feladatokat kapott, például a második világháború kirobbanásakor (vezérőrnagyként) Hitler testőrségének parancsnoka lehetett.
Rommel a feleségével /fotó: Bundesarchiv/
Rommel életében nagy választóvonalat hozott az 1940-es esztendő, amikor végre teljesült nagy álma, és egy páncélos-hadosztály élére kerülhetett. Kinevezését 1940 február 15-én kapta kézhez és ő azonnal rohant a Rajna-menti Godesbergbe, hogy átvegye alakulatát, a 7. páncélos-hadosztályt. Más hadosztály-parancsnokoktól eltérően Rommel mindig a legelső vonalból irányította harckocsijait. Így volt ez akkor is, amikor a "Sarlóvágás" hadműveletben - mely egyetlen jól megtervezett támadással rohanta le Belgiumot és Észak-Franciaországot, hogy a tengerpartra szorítsa a szövetségeseket - Rommel egysége haladt az offenzíva élén. Hat hét alatt a tehetséges tábornok 100 ezer foglyot ejtett és 450 francia tankot pusztított el. Jutalma az altábornagyi kinevezés lett, személyesen Hitlertől, akinek egyik kedvencévé vált plusz a Vaskereszt Lovagkeresztje kitüntetést is elnyerte.
Rommel Afrikában
Rommel 1941 elejére a Wehrmacht legígéretesebb tehetségű tábornoka lett, így nem is volt kétséges, hogy a Führer őt nevezze ki az akkoriban kialakuló új, afrikai front élére. Pedig nem várt könnyű feladat Rommelre: a korábban megfutamodásra kényszerített olasz szövetségesek hibáit kellett helyrehoznia, vagyis Líbiát visszaszerezni az Egyiptomból támadó angol erőktől. Ehhez egy különleges erő állt rendelkezésére, az úgynevezett Afrika Korps (Afrika hadtest), mely kezdetben egy könnyű és egy páncélos-, majd később két páncélos hadosztályból állt ( a 15. és az 5., majd 21. számú hadosztályokból, kb. 100-120 harckocsival), sőt olasz egységekkel is kiegészült. Rommel seregének harckocsi-állományában 1942 -től szinte minden páncélos típus előfordult (lásd: Wehrmacht páncélosai), de leginkább Panzer III -as és IV-es harckocsik alkották a német erők gerincét. (A legkorszerűbb Tigrisek és Párducok csak nagyon kis arányban fordultak elő.)
Az Afrika Korps alakulataival szemben Sir Archibald Wavell-, majd 1941 júliusától Sir Auchinleck tábornok vezette egyiptomi angol hadsereg állt, mely 1941 februárjában határozottan nyerésre állt és Tripolit fenyegette.
Rommel gyorsan rendezte erőit és sajátos taktikával kezdte meg a harcot: gyorsan mozgatva csapatait, rögtön támadásba lendült (az óvatoskodó olaszok megdöbbenésére). Miközben azonban március 31 -én visszafoglalta a tengerparti Brega városát, kifogyott készleteiből is. Ennek ellenére sikeresen tartóztatta fel a britek "Csatabárd" elnevezésű támadását, mivel 88 mm -es, Flak légvédelmi lövegeit páncéltörőként alkalmazva, sorra lőtte ki az angol harckocsikat. Ravaszságáért - ahogyan az átalakított lövegeket elhelyezte - rögtön kiérdemelte a "sivatagi róka" (Desert Fox) elnevezést az angol katonák körében.
Sikerei elismeréseként 1941 nyarán végre kibővítették csapatait: két német hadosztályához kapott még 6 olasz hadosztályt (melyek közül 4 volt gyalogos és kettő páncélos). Ezzel létrejött a Panzergruppe Afrika, mellyel Rommel azonnal megindult Egyiptom ellen. Első nagy inváziója - mely a határon fekvő Tobrukot célozta - azonban gyorsan elakadt az utánpótlás problémái miatt, sőt a brit ellentámadás (a Crusader azaz Kereszteslovag hadművelet) visszaszorította a város alól a német csapatokat.
Rommel egyik legendás 88 mm-es lövege Tobruknál
Rommel azonban makacsul ragaszkodott a támadó fellépéshez és újra meg újra próbálkozott az előretöréssel. Az angol légierő nagy hatékonysággal rombolta Rommel erőit, a német sereg 60-70 harckocsit veszített (páncélosainak felét).
Bár 1941 ősze német szempontból nem hozott átütő sikereket, Rommel nem tett le nagy álmáról: Tobruk bevételéről. Erre végül csak 1942 májusában kapott lehetőséget, amikor jelentős erősítésekkel töltötték fel csapatait. A Theseus elnevezésű német támadó hadművelet 1942 május 26 -án indult meg és azonnal átütő sikereket hozott: Rommel egy jelentős páncélos csatában ronggyá verte a brit 8, hadsereget, majd június 21 -én váratlanul bevette Tobrukot. Diadalmas hadjáratáért a Führer azonnal tábornaggyá léptette elő Rommelt. Ő volt az egész német hadseregben a legfiatalabb generalfeldmarschall, egyedül neki sikerült, alig 51 évesen elérnie a legmagasabb katonai rendfokozatot.
A német tábornagy - akinek nevét ekkor már az egész német hadseregben ismerték - azonban nem állt meg Tobruknál, tovább nyomult csapataival Egyiptom területén is, 570 kilométeren keresztül, egészen a Kairó közelében fekvő El-Alameinig. Itt azonban a brit 8. hadsereg megállította a német inváziót és a RAF is nagy fölényben támadta a levegőből a német harckocsikat. Rommel ekkorra már hihetetlenül kimerült és egy időre leállította a támadást. Muszáj volt pihennie és regenerálódnia is, így szeptember 22 -én elhagyta Afrikát, hogy Németországba repüljön részint Hitlerrel beszélni (utánpótlásért könyörögni), részint Semeringben feltöltődni. A Führer azonban nem adott utánpótlást és a pihenést is meg kellett szakítania, mert az angolok nagy előretörésre készültek Afrikában.
Rommel a fronton /Bundesarchiv/
Rommel egyiptomi jelenléte óriási visszhangot keltett Londonban, ahol a képviselőház pánikba esett. Félő volt ugyanis, hogy a németek elérik a Szuezi csatornát és térdre kényszerítik az egész Közel-keleti térséget. Churchill fontos lépésre szánta el magát: a 8. hadsereg élére Ritchie tábornok helyére Bernard Law Montgomeryt nevezte ki, aki Rommelhez hasonló formátumú katonai tehetségnek bizonyult és óriási erősítést irányított Afrikába. Az egyiptomi brit hadsereg 1942 őszén 150 ezer főre bővült és 1348 páncélost birtokolt. Velük szemben Rommel serege még az olaszokkal együtt sem érte el a 100 ezer főt és csak 756 harckocsit vethetett be.
Miután Rommel visszatért Afrikába, megindult az angol invázió és El-Alameinnél (1942 október 23-án) a brit túlerő Montgomery vezetésével legyőzte a németeket. Rommel 50 ezer katonát, 400 páncélost és közel ezer ágyút vesztett, így - Hitler parancsa ellenére - általános visszavonulást volt kénytelen elrendelni. Ráadásul alig két héttel a csata után, 1942 november 8-án a Torch (azaz Fáklya) hadművelet keretében amerikai és brit csapatok szálltak partra Afrika nyugati partjainál, Marokkóban és Algériában. Összesen 100 ezer pihent szövetséges katonát "szállt be" a németek elleni harcba. Ez a lépés végképp felborította az egyébként sem kiegyenlített erőviszonyokat és Rommelnek innentől már háromszoros túlerővel kellett szembenéznie, ami ráadásul két irányból, harapófogó szerűen kerítette be csapatait. Ám Rommel még ekkor is ügyesen tudta bevetni szűkös készleteit, sok esetben visszavonulás közben is óriási veszteségeket okozva a szövetségeseknek.
A folyamatos német visszavonulás végére, 1943 tavaszára már csak Tunisz maradt a németek kezén. Közben 1943 márciusában Rommel még megpróbálta menteni a menthetőt és elrepült Hitler ukrajnai főhadiszállására. A Führer a keleti front katasztrofális helyzet miatt letargiában fogadta Rommelt, aki megkísérelte meggyőzni arról, hogy ürítsék ki Afrikát és mentsék ki a német-olasz csapatokat. Ezt a Führer elutasította, de Rommelt nem engedte vissza Tuniszba (egyértelműen féltette legtehetségesebb tábornoka életét, ami arra utal, hogy mégis csak felfogta az afrikai harc reménytelenségét). A zseniális német tábornok megkapta Hitlertől a gyémántokkal ékesített kardos, tölgyfalombos Lovagkeresztet, amit addig csak nagyon kevesek érdemeltek ki. Az afrikai német erők 1943 május 12 -én kapituláltak, ekkor Hans-Jürgen von Arnim vezette csapataikat.
Hitler és Rommel 1942 -ben
Rommel sorsa Afrika után
Rommel az afrikai front megszűnése után egy ideig Olaszországban szolgált, majd megkapta Hitlertől a franciaországi "B" hadseregcsoport parancsnoki kinevezését. Közvetlen felettese az öreg von Rundstedt lett, akivel rengeteg vitája lett 1944 tavaszán. Egyedül Rommel volt az, aki előre látta, hogy a szövetségesek valószínűleg Normandiában fogják megkísérelni a partraszállást, ám felettesei és Hitler nem hallgattak rá. Végül a "D" nap után már belátták igazát, de késő volt. Rommel a partraszállás napján épp Németországban pihent és a hírre azonnal Franciaországban termett ám rögtön kiderült számára, hogy elpuskázták a szövetségesek parton történő megállításának lehetőségét.
A normandiai harcok során, egy alkalommal (július 17-én) két szövetséges repülő támadta meg gépkocsiját, Rommel pedig megsérült. Felépülése után tragikus helyzetben találta magát: az SS azzal vádolta meg, hogy az időközben végrehajtott Hitler elleni merénylet passzív részese volt (azaz tudott róla). Ez részben igaz is volt, hiszen Hans Speidel tábornok megpróbálta beszervezni, csak Rommel nemet mondott a "felkérésre' (mindenesetre valóban tudott az összeesküvésről).
Hitler nem tudott megbocsátani Rommelnek, pedig hosszú ideig egyik kedvenceként tekintett rá. Üzenetet küldött a sivatagi róka számára, melyben az öngyilkosságot javasolta a tábornoknak. Rommel 1944 október 14-én méregkapszulával vetett véget életének. Egy kivételesen nagy katonai tehetséggel lett szegényebb Németország, mégpedig teljesen értelmetlen módon. A II. világháború legtehetségesebb német tábornoka alig 53 évet élt.
Zárásul Liddel Hart angol hadtörténésztől egy idézet:
"Amíg nem kerültek kezembe Rommel írásai, ragyogó taktikusnak és nagy harctéri parancsnoknak tartottam és nem ismertem fel, hogy milyen mély stratégiai érzéke van. Belátom tévedtem. Rommelhez, csak Napóleon volt hasonló."
Harmat Árpád Péter
Felhasznált és ajánlott irodalom:
- Antony Beevor: A második világháború. Gold Book, 2012.
- David Fraser: Erwin Rommel. Victoris Kft, Bp. 1995.
- John Keegan: A második világháború. Európa Kiadó, 2008.
- Erwin Rommel: Háború, gyűlölet nélkül
Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebook -on is!