A XX. század nagy háborúinak érdekességei

1917 - film az első világháborúról (értékelés filmesként és történész szemmel) [22.]

2020. február 01. - Harmat Árpád Péter

Különlegesnek és ritkának tekinthető napjainkban minden első világháborús témát feldolgozó film, főleg ha azt vesszük alapul, hogy a második világháborús alkotások mennyre felül-reprezentáltak a nagy világégések filmes bemutatásainak tekintetében (utóbbiból sokkal több készül a  mai napig). Erich Maria Remarque 1929-es világhírű regényéből - melynek címe: a "Nyugaton a helyzet változatlan" - Delbert Mann 1979-ben készített (ugyanilyen címmel) emlékezetes filmdrámát, mely egészen az 1917 című tavaly elkészült alkotásig az utolsó igazán színvonalas, magasabb költségvetésű film az első világháborúról. Realisztikus képeivel, a frontnapok mindennapjainak bemutatásával és a sokkolóan véres gyalogsági rohamok megjelenítésével a "Nyugaton a helyzet változatlan" máig az egyik legjobb háborús mozi, amit valaha készítettek. Ám most itt az 1917. Nézzük mennyire történet-hű és mennyire ad valódi filmélményt!

1917.JPG

Az Amerikai szépség és a Skyfall rendezője, Sam Mendes saját script alapján készítette el tavaly az 1917-et, mely több szempontból is egyedinek mondható háborús dráma. Az egyik érdekessége a sajátos kamera-használat (és fényképezés) mégpedig az átélhető jelenetek érdekében, hiszen a cselekmény bemutatása során mindvégig úgy érezhetjük, hogy mi is ott vagyunk a szereplőkkel minden helyszínen. (Mintha nem lenének vágások, csak egyetlen folyamatos látványfolyam.) Szinte ott rohanunk mi is a két főhőssel a lövészárkokban, velük kóborlunk a senki földjén, a frontok között és egyikőjük oldalán menekülünk a német lövészek elől is a lángoló romvárosban. A másik sajátosság a háború képi bemutatása: hiszen hatásos hátterek, korhűen kialakított helyszínek, lövészárkok, egyenruhák és hiteles csatajelenetek teszik élményszerűvé a meglehetősen egyszerű alapsztorit.

A történelmi háttér

Az időpont 1917 áprilisa, a helyszín Észak-Franciaország, a belga határ közelében, Arras mellett (160 km-re Párizstól északkeletre) egy kisváros, Croissiles környéke. A háború ezen a vidéken ekkor már több, mint két és fél éve zajlik szakadatlanul. A harcot 1914 augusztusában a németek kezdték, Belgium és Franciaország megtámadásával, de a franciák (és az őket segítő britek) Párizs előtt megállították csapataikat. A két haderő ezt követően mindent elkövetett a másik fél megkerülésére, de ez egyikőjüknek sem sikerült. Végül egy hosszú, 500 km -es frontvonal jött létre a La Manche csatorna partvonalától egészen messze le délig, Svájcig húzódva. Ez az észak-dél irányú demarkációs vonal lövészárkok rendszeréből állt: egyik oldalon a németek, a másikon pedig az angolok és franciák alakították ki saját árkaikat. A küzdelem a lövészárkok között, az úgynevezett "senki földjén" zajlott, melyen hol az egyik, hol a másik fél próbált meg áttörni, leküzdve  drótakadályokat és ellenséges gépfegyver-tüzet. Értelmetlen állóháború folyt tehát rengeteg áldozattal, hosszú éveken keresztül. Ennek súlyponti szakasza, ahol a legtöbb csata és harc folyt mindvégig, a tengerpart és Verdun közti 300 km -es vonal lett. [lásd lenti térképet]

nyugati_front1917.JPG

A háború harmadik évében, 1916 -ban, a németek jelentős létszám-átcsoportosításokra kényszerültek: támogatniuk kellet szövetségeseiket (az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregét) - főleg a románok hadba lépése (átállása és Magyarország elleni támadása) és az osztrákokat visszaszorító galíciai Bruszilov-offenzíva okán - így Észak-Franciaországban szükségük lett egy olyan erődrendszerre, mely kevés emberrel is jól védhető. Az is indokolta ezt a döntést, hogy 1916 -ban kudarcba fulladt a Verdun térségében megkísérelt előretörésük és rengeteg emberüket vesztették el a brit-francia ellentámadásnál is a Somme -i csatában. (1916 július 1 - november 18.)

A Hindenburg-vonal, mely néhány kilométerrel húzódott az eredeti front mögött, 1917 februárjára lett a németek fő védvonala (ekkor húzódtak ide vissza). Itt érte őket 1917 április 16-án az úgynevezett Nivelle-offenzíva, melyet sikeresen visszavertek és 3 hét alatt 160 ezres veszteséget okoztak a briteknek. Az 1917 című film vélhetően a Nivelle-offenzíva kezdetének idején játszódik amikor az antant csapatok a visszavonult németek megtámadására készülnek, nem tudva, hogy milyen iszonyatosan sok katonájuk esik majd el a harcokban. Persze a filmbeli történet szerint csak egyetlen ezred készül értelmetlen támadásra, de ezt is lefújják, az önfeláldozó brit futárok bravúros akciójának, Blake és Schofield küldetésének hála.

Ami a háborút illeti: 1917 őszétől a hadba lépő amerikaiak egyre több katonát küldtek a nyugati frontra, mely 1918 tavaszától egyértelműen éreztette már a hatását. Az 1918 nyári front-események már a németek visszavonulását és a háború közelgő végét hozták. A harcok csak 1918 november 11-é értek véget a compiegnei fegyverszünettel és Németország teljes vereségével.

A film erősségei és gyengéi

Az 1917 legfőbb erőssége - ahogyan ez már elhangzott - a látványvilág. Meglehetősen korhűen alakították ki ugyanis a lövészárkokat, stimmelnek a egyenruhák és érzékletes a "senki földjének" kihalt, sivár, szögesdrótokkal, elpusztult lovakkal, holttestekkel, bombatölcsérekkel teli megjelenítése is. Itt azonban akad azért némi hiányosság is: nem látunk ellenséges katonákat és kimaradnak a frontokra jellemző rohamok, gépfegyver- és tüzérségi zárótüzek, lövészárkokban zajló véres közelharcok is. Persze a történetfűzés olyan, hogy nincs szükség ilyen jelenetekre, mégis belecsempészhette volna valahogy a script, mondjuk afféle előzményként. Így ugyanis rengeteget veszít a néző. Épp az első világháborúra leginkább jellemző elemeket kell nélkülözzük, melyekből a nagy "előd" Nyugaton a helyzet változatlan ad némi "ízelítőt". (Igazából egyetlen rohamot azért látunk pár percig, a film legvégén, bár ezt is csak félig mutatja a kamera, hiszen csak a megiramodás kerül bemutatásra.)

A film erőssége a feszültség-fokozás a rendezés ügyes tempóváltásaival, a sajátos kamera használattal és a jól megválasztott hangeffektekkel. Ezen a téren Mendes köröket ver a Dunkirk rendezőjére, Christopher Nolan -re, aki csak a fülsiketítően hangos és idegesítően túltolt hangeffekt-orgiával tudta ugyanezt elérni (és még így sem nagyon jött össze). /A Dunkirről írt elemzésem kitér a film erősségeire és gyengéire is./ Az 1917-et illetően erősség a hangulat időről időre történő változtatása is, hiszen átadja a bajtársiasság, a hősiesség, az összefogás pozitív élményei mellett az áldozatvállalás és a szenvedés (a polgári lakosság gyötrődésének) érzését is. Utóbbi egy kisbabával bujkáló francia nő kétségbeesésén keresztül látható számunkra.

1917_haboru2.jpg

Negatívum a film akciószegénysége, (hiszen nincsenek frontharcok) és gyengeség a karakterek bemutatlansága is. A szereplőkről ugyanis szinte semmit nem tudunk, a forgatókönyv és a rendezés nem foglalkozik egyéni történeteikkel. Így nehéz azonosulni is velük, aggódni értük és szurkolni életben maradásukért. Ráadásul párbeszédeik is üresek, felszínesek, mintha Mendes direkt úgy akarná, hogy egyszerű, hétköznapi figurákként gondoljunk rájuk, akikből azokban az időkben több millió kuksolt azokban a bizonyos lövészárkokban.

Kimarad a tisztek vívódásainak, kétségeinek, reményeinek és érzéseinek szofisztikálása is, pedig ha valami, akkor ez biztosan érdekesen ábrázolható lett volna egy 1917-es történelmi közegben. Három kiváló színészt is "elpazarolnak" így: Mark Strongot (Smith parancsnok szerepében), Colint Firth -t (Erinmore tábornok szerepében) és Benedict Cumberbatch-et (MacKenzie ezredes szerepében). Mindhárman súlytalanná tett karaktert kapnak, hiszen nem érezzük a bennük dúló érzéseket, reményeiket (melyeket a közelgő offenzívához fűznek) és nem ismerjük meg kétségeiket sem a háborúval kapcsolatban.

Ebben az időpillanatban, 1917 tavaszán a brit és francia tisztek a támadáshoz kapcsolódó nagy győzelem reményét érezték mindenütt - Reims és Arras között - a lövészárkokban. Ekkor indult ugyanis, 1917 április 16-án a Robert Nivelle főparancsnok által elrendelt nagy Antant-támadás, melytől mindenki nagyon sokat remélt.

A film alaptörténete

A film két kulcsfigurája: Blake őrvezető (Dean-Charles Chapman) és Schofield őrvezető (George MacKay), akik a fronton szolgálnak. Egy nap aztán Erinmore tábornok (Colin Firth) furcsa parancsot ad nekik: át kell hatolniuk a senki földjén sőt a német állásokon is, hogy egy németek hátában állomásozó angol egységhez eljutva egy fontos üzenet adjanak át a 2. Davenshire ezred parancsnokának, MacKenzie ezredesnek (Benedict Cumberbatch). Az üzenet rendkívül egyszerű: ne indítson támadást a németek ellen, mert az ellenség csapdát állítva kelti azt a gyanút, hogy visszavonult, valójában épp az offenzívára vár. Mindezt légi-felvételekből tudja a tábornok, ám a távíróvonalak megsérülése miatt nem tudja erről értesíteni az ezredest. Ezért kellene a két bátor futár. Hogy miért pont ők? Mert Blake jó térkép-olvasó és mert testvére éppen annál az alakulatnál hadnagy (orvos), ahová el kell jutniuk. Vagyis személyesen érdekelt a küldetés sikerében: ha nem érnek időben az ezredhez és nem adják át időben az ezredesnek a tábornok parancsát - vagyis MacKenzie megindítja a támadást - akkor 1600 brit katona fog elesni a csapdában, köztük Blake testvére is.

1917_haboru3.jpg

A két futár elindul tehát és áthatol a megdöbbentően kihalt fronton és átjutnak a hasonlóan üres német vonalakon is. Viszontagságok érik őket, de csak egyikük jut el a célhoz és járul MacKenzie ezredes elé. Az angol főtiszt nehezen fogadja el a parancsot, de megteszi amit kell. A zárás lehetne akár happy end is ha nem érte volna annyi veszteség a fiúkat, az angol csapatokat és a frontterület lakosságát (melyről egy sajátos jelenet szól, amikor Schofield egy nőt és egy babát talál egy lángoló városban bujkálva). Az egész sztori valóságosnak, néhol sokkolónak hat, realisztikusan bemutatva az első világháború nyugati frontját 1917-ben. Ugyanakkor  történelmi szempontból nem minden stimmel tökéletesen.

Történész észrevételek

Az első észrevétel, hogy Sam Mendes érezhetően egyáltalán nem törekedett arra - a forgatókönyv elkészítése során és a rendezési koncepciók kitalálásakor - hogy történetét a valós front-eseményekhez kapcsolja. A film elején értésünkre adja ugyan, hogy 1917 áprilisában járunk, ám az ehhez az időszakhoz kötődő és előzményként bemutatható valós háborús közeg rövid bemutatását már megspórolja és cselekményét sem köti a megtörtént csatákhoz, offenzívákhoz. Nem hallunk az 1916-os háborús év nagy csatáiról (Somme, Verdun) és arról sem, hogy 1917-ben az antant csapatok (britek és franciák) nagy támadásokra készülnek.

A script egy konkrét hadművelet köré íródott, melyben egyetlen ezred (a 2. Davenshire ezred) készül támadásra egy elszigetelődött helyen. A gond: 1917-ben nemigen indított önálló támadást egyetlen ezred a nyugati fronton - mely mellesleg nem 1600 katonából áll - és az sem fordult elő, hogy egy ekkora alakulat a frontvonal MÖGÉ került volna. (Ha volt is ilyen eset az egyedi lehetett és nem jellemezte az 1917-es fronthelyzetet.) A forgatókönyv vélhetően azt a valós eseményt dolgozza fel (vagy legalábbis érinti) - mégpedig sajátos "ferdítésben" - mely esemény egy teljes frontszakasz offenzívája volt (nem csak egyetlen ezredé) 1917 április 16-án Robert Nivelle főparancsnok utasítására (ez volt a Nivelle-offenzíva). /Egyébként 850 ezer szövetséges katona volt részese./ A valóságban nem fújták le és három héten árt tartott, egészen 1917 május 9-ig. Ez idő alatt 160 ezer brit és 187 ezer francia katona tűnt el, vagy halt meg az értelmetlen rohamokban, melyeket erős védőállásokból vert vissza a német hadsereg. 

1917_nivelle.jpg

A Nivelle-offenzíva a valóságban

A pusztítás mértékéről alig lehet elképzelésünk: a zárótüzekben, gyalogsági rohamokban úgy hullottak az emberek, mint a legyek.  Végül az angol és francia katonák megtagadták az újabb támadásokban való részvételt (54 ezer parancsmegtagadás történt), Nivelle -t pedig leváltották. 

Összegzés

Az 1917 egy látványos, különleges hangulatú háborús film, mely visszaadja az első világháború érzésvilágát, ügyes rendezéssel és mesteri feszültség-fokozással, ám jellemzője a minimális karakterisztika, a rengeteg kihagyott lehetőség (valódi rohamok, harc és háborús elem kihagyása... stb) és a történelmi vonatkozások mellőzése. Mégis csak ajánlani tudom a háborús filmek és a történelem kedvelőinek, mert ad egy esszenciát az 1917-es esztendő nyugati frontjáról. Értékelésem: 75%

Harmat Árpád

 Ha tetszett a poszt kövess bennünket a Facebook -on is! 

logo_uj_haboruk.jpg

2020.02.01.12:26.

A bejegyzés trackback címe:

https://haboruk.blog.hu/api/trackback/id/tr2115445080

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Control_ 2020.02.01. 19:16:04

Nehéz megérteni, hogy milyen megfontolásból rendez valaki olyan első világháborús filmet, melybe egyetlen harctéri összecsapást sem rak. Sam Mendes mozijában nem látunk még csak egy ellenséges gyalogost sem (egyetlen német repülős van benne), mint ahogyan nincsenek rohamok, nincs ágyútűz és nincs mustár gáz támadás, vagy közelharc sem. Ezek dacára annyira kevés az első világháborús film, hogy még így is élvezet nézni, mert azért a lövészárkokat és a hátteret jól megcsinálták.

Argus_ 2020.02.02. 11:31:16

@Control_: A filmnek éppen az az érdekessége, hogy komolyabb harci jelenetek nélkül éri el a háborús hangulatot.

Mondjuk az igaz, hogy leüthettek volna pár magas labdát. Néhány háborús jellemző beleférhetett volna. De nekem így is tetszett.

Dev_ 2020.02.02. 15:13:00

Azért az furcsa volt számomra, hogy egy ennyire fontos üzenettel csak két őrvezetőt indítottak útnak. Meg az is, hogy amikor a magára maradt Schofield összefutott Smith parancsokkal, akit Mark Strong alakít, a tiszt miért nem adott az egy szem futár mellé segítőket, holott tudta, hogy a futár küldetésén 1600 ember élete függ!

Bright side of life 2020.02.02. 22:35:28

@Dev_: sajnos tele van a film logikai/dramaturgiai hibákkal, nem ez az egyetlen.
Pl.
- alig tud két ember átjutni a senki földjén keresztül az elhagyott tanyáig, majd megjelenik ugyanott egy századnyi katonaság teherautókkal, mellesleg egy hang nélkül (?)
- nyílt sebes kézzel belenyúl egy rothadó hullába, de ettől semmi baja nem lesz (?)
- üres tanya, emberek sehol, de a tej frissen kifejve (?)
- a rommá lőtt városban a német kb. 20 méterről kergeti hősünket és nem találja el (?)
- a 20 méterről üldöző német elől úgy bújik el, hogy elkezd rugdalni egy pinceablakot, majd azon bemászik és ezt a német nem veszi észre, hanem elrohan az ablak előtt (?)
- a csecsemőnek odaadott nem hűtött, nem pasztőrizált, legalább egy napos, kulacsban rázkódó tejnek semmi baja, még az illata is jó (?)
- még a tanyán úgy ivott bele a tejbe, hogy a kezéről, szájáról visszacsorgott a tej az edénybe, de a tej ennek ellenére egy nap után sem romlik meg (?)
- az állítólag bekerített ezred nem állít őrséget, csak úgy be lehet sétálni közéjük, mert épp egy éneket hallgatnak (?)
- ha a németek visszahúzódtak a Hindenburg-vonal állásaiba, miért is van bekerítve az ezred, ha meg nincs bekerítve, miért csak a senki földjén keresztül lehet őket megközelíteni (?).

Érthetetlen reakciók sokasága, pl.
- a lelőtt német pilótát épp megmentik attól, hogy bent égjen a repülőben és inni adnak neki, erre az megöli az egyik futárt (?)
- Cumberbatch: leszarom a parancsot, támadunk..., na jó, mégsem (?)
- a pusztulást hozó rohamot a parancs következtében megúszó katonák egy vállrándítás nélkül tudomásul veszik, hogy épp megmenekültek (?)

Szóval igazából a film egyetlen erénye a fényképezés, de ez azért kevés az üdvösséghez.

Dev_ 2020.02.02. 22:55:01

@Bright side of life: A két futár átjutott a senki földjén, de az a bizonyos század is, csak más útvonalon valószínűleg. A hulla nem fertőz, ha kezet mos időben, nem biztos hogy kialakul a szepszis. A tej lehet friss, ha a tanya lakói is nem sokkal a kifejés után menekültek el a helyszínről. Futás közben tüzelni, főleg puskával nem egyszerű, így akár 20-30 méterről is el lehet véteni. Egy kulacsban is lehet tejet tartani, simán megissza egy éhes csecsemő. A német katona leszúrja a brit katonát, annak dacára hogy megmentik - egyszerű reflex, félig volt magánál.

Ami tényleg furcsa: a bekerített és éneklő ezred őrszemek nélkül. Nonszensz. Plusz amit írtam: a senki földjén más útvonalon átjutó század parancsnoka nem ad segítséget a futár mellé.