A második világháborús német haderő - mely a Wehrmacht és a Waffen-SS csapataiból tevődött össze - sok sikeres tábornokkal rendelkezett. Ezek közt akadt olyan, aki a páncélos fegyvernem szakértőjeként, mi több létrehozójaként szerzett hírnevet magának, mint Heinz Guderian tábornok, akadt aki zseniális stratégaként vált híressé, mint Erich von Manstein és akadt kiváló hadtestparancsnok is, mint Erwin Rommel. Ám mellettük az SS -ben is előfordultak olyan vezetők, akik minden téren megbecsülést élveztek. Ilyen volt az egyszerű tiszti-állományban Michael Wittmann százados, (aki valóságos legendaként 138 ellenséges harckocsit lőtt ki pályafutása alatt), tábornoki karban pedig Josef "Sepp" Dietrich Oberstgruppenführer, akit a Führer személyes barátjaként ismert mindenki. (A tábornoki karból egyedül Sepp tegezte mindvégig a Führert.)

Josef "Sepp" Dietrich messze nem volt katonai zseni, vagy kivételes stratéga, viszont a legjobb hadtest- és front-parancsnokok közé sorolták és a legjobb vezetőnek tekintették. Értett ugyanis emberei nyelvén, azok vakon teljesítették minden parancsát mert a végsőkig bíztak benne. Törődött beosztottjaival, ismerte őket és jutalmazta, ha sikeresek, bátrak vagy ravaszak voltak bevetéseik alkalmával. Mindezeken túl Dietrich bátorsága, vakmerősége és harctéri ravaszsága is kiemelendő, továbbá az a képessége, hogy nagyon gyorsan kitanulta a páncélos hadviselés fortélyait. Komoly szerepe volt a Barbarossa hadművelet ukrajnai hadmozdulataiban és a nyugati fronton az ardenneki ellentámadásban. Egészen a háború végéig élvezte a Hitler bizalmát és barátságát, talán részben azért is mert a Führer valahogy  közelebb érezte magához a bajor, szegény-paraszti sorból felemelkedett - és saját származásához és életútjához  is közelebb álló - Dietrichet, mint a sok arisztokrata, porosz nemesből lett tábornokot, aki körülvette.

A Führer a híres XVI. századi német zsoldosvezérhez, Georg von Frundsberghez (1473-1528) hasonlította Dietrichet, Göbbels pedig a "keleti front oszlopának" nevezte. a páncélostábornokot. Az mindenesetre biztos, hogy Dietrich pályafutása során minden kitüntetést és előléptetést megkapott, így az egész háború alatt Hitler bizalmasának tartották. (Mindössze négyen kapták meg az SS legmagasabb rendfokozatát, az SS-Oberstgruppenführeri rangot, az egyik Dietrich volt.) Pályafutása közben megőrizte legendás humorérzékét és még a legfeszültebb helyzetekben is képes volt megereszteni néhány vicces beszólást.

Dietrich a fronton egyeztet a hadműveletekről

Dietrich azon kevesek közé tartozott, aki Hitlert a kezdetektől ismerte, és a Führert politikai pályájának kezdetétől szolgálta. Az 1892-ben szegény földműves családba született későbbi tábornok már 19 évesen katonai pályára lépett és az első világháborút többszörösen kitüntetett altisztként harcolta végig. (Megkapta az I. és II. osztályú vaskeresztet is.) A háború végén, 1918-ban az első német motorizált páncélos egységekhez került és velük harcolt a cambriai csatában. A világháború után Dietrich megmaradt a német fegyveres erők szolgálatában és segítette a Bajor Tanácsköztársaság leverését, majd a Bajor Rendőrség törzsőrmestere lett. A versaillesi békerendezés lehetetlenné tette, hogy a frontokról hazatérő katonák a német hadsereg tagjai maradhassanak (hiszen csak 100 ezer katona megtartását engedélyezte a béke-diktátum), így sokan (köztük Dietrich) is különböző egyéb fegyveres testületeknél, például rendőri szerveknél helyezkedtek el.

Az első képen Dietrich épp Wilhelm Mohnkével fog kezet (aki a kép készítésekor még csak alezredes), a második képen pedig a legendás tábornagy, Gerd von Rundstedt oldalán áll

Josef Dietrich 1921-ben találkozott először Hitlerrel, amikor a Führer az első, München-szerte ismert és híres beszédeit tartotta a város különböző sörözőiben. Kettejük közt szinte azonnal kialakult a szimpátia, így a későbbi páncélos tábornok aktívan támogatta Hitler az 1923-as hatalomátvételi kísérletében, a müncheni-sörpuccsban is. Ezért a tettéért azok közé a kivételezettek köré került, akik halálukig viselhették a "Vér Érdemrendet". (Hitler 1933-ban alapította ezt a rendet az őt elsők közt támogatottak számára. Tagjai tehát a nácik legfelső bizalmi elitjéhez sorolódtak.)

Dietrich második feleségével, fiai édesanyjával [forrás:link]

A két világháború közti években Josef Dietrich egyrészt családot alapított (kétszer nősült, két fia a második feleségétől született) másrészt felemelkedett a ranglétrán, mégpedig a lehető legmagasabb szintre. 1928-ban, amikor az SS tagja lett, még csak őrnagyi (SS-Strumbannführer) rendfokozatot tudhatott magáénak, majd egy évre rá már ezredes lett és a Reichstag tagja, 1933-ban pedig az akkor megalakuló "SS-Leibstandarte Adolf Hitler" nevű elit katonai egység és testőrség parancsnokává nevezték ki. A válogatott emberekből álló különítmény őrzászlóaljként alakult, de a háború alatt hadosztállyá bővült és bár Himmler parancsnoksága alá tartozott, parancsait mégis közvetlenül Hitlertől kapta. Mire a második világháború kirobbant, Dietrich már SS-Obergruppenführerré lépett elő és Adolf Hitler legbizalmasabb tábornokává vált.

Az itt következő képeken jól látható, hogy a Führer gyakran találkozott Dietrich-hel: az első fotón épp a Berghof teraszán üdvözlik egymást, 1943 március 27-én, a másodikon pedig Hitler Kelet-poroszországi főhadiszállásán (a Wolfsshanze, azaz Farkasodú egyik helyiségében) mégpedig 1944 augusztus 10-én:

Dietrich a lengyelországi hadjáratban, a Leibstandarte élén (mely ekkor már zászlóaljból motorizált ezreddé lépett elő), a 17. gyaloghadosztály legfontosabb egysége lett és komoly szerepet játszott Varsó ostromában. Később az egység, Nyugat-Európa lerohanásakor, Hollandiában harcolt, ahol sikeresen vezette az Ijssel folyón való áttörést. Franciaországban Dietrich csapata foglalta el Chateau Thierry és Clermont-Ferrand városait is (4 ezer foglyot ejtve). Az 1941-es esztendő első felében Dietrich a Balkánon harcolt csapataival (Prilepnél), majd a Szovjetunió lerohanásakor a Dél-Hadseregcsoportban tevékenykedett, miközben a Leibstandarte ezredből gyaloghadosztállyá bővült.

Sepp Dietrich mindenhol megállta a helyét, sőt elvitathatatlan sikereket aratott Lengyelországban, Hollandiában, Franciaországban és Bulgáriában is. Mindeközben a páncélos és harckocsi-hadviselés egyik legjobbjává küzdötte fel magát. Precíz alapossággal tanulmányozta az ellenséges és német harckocsik erősségeit és hibáit, majd előnyt kovácsolt ezekből. Mindig mindenhol a front közelében, emberei között tartózkodott, közel a tűzvonalhoz, akármilyen magas rendfokozatban volt is.  

 Sepp Dietrich tábornok a katonái között, a fronton, miközben az egyik őrmesterével tréfálkozik 

Dietrich harctéri sikerei közül a legjelentősebbeket Ukrajnában hajtotta végre, egyrészt a Krím félsziget elfoglalásakor (1941/42-ben) és Taganrog kikötőjének bevétele során, másrészt Harkov visszavételénél (1943 elején). Mindezek mellett Dietrich aktiv részese volt (egységével együtt) a kurszki tankcsatának (1943 júliusában), melyben 90 szovjet páncélost lőttek ki emberei és további 30-at páncélgránátosai. Bár az ütközet után a németek visszavonulásra kényszerültek, Dietrich érdemei elvitathatatlanok voltak. Egysége azonban más parancsnok alá került, ő pedig megkapta az I. SS-páncéloshadtest irányításának feladatát. Alig 8 hónappal később, 1944 április 20-án Hitler Dietrichnek adományozta az SS legmagasabb rendfokozatát (melyet csak 4-es viseltek), vagyis SS-Oberstgruppenführer lehetett. [A katonai rendfokozatokról szóló posztunkban bővebb információk olvashatóak az egyes katonai jelzésekről, rangokról.]

A háború végét Dietrich a nyugati fronton töltötte: részese volt a normandiai harcoknak, 1944 júliusától előbb az 5., majd a 6. elit páncéloshadsereg parancsnoka lett. Közben azonban tehetetlenül szemlélte a német tartalékok értelmetlen elherdálását és Hitler számtalan hibás parancsát. Végül, valamikor 1944 őszén alkoholizálni kezdett és csalódott a Führerben. Később viszont 1944 végén újra aktivizálódott, amikor részt vett az ardenneki német ellentámadásban, melynek az ő alakulata adta a gerincét. 1944 december 16-án részese lett a támadás megindulásának, hogy elérje és elfoglalja Antwerpent. A hadművelet azonban elakadt (nem kis részben a benzintartalékok hiánya miatt) és Dietrich újra csalódottá vált a hadvezetést és Hitlert illetően.  

 Hitler bizalmas kézfogással üdvözli a Farkasodúban Dietrichet (1944)

Dietrich utolsó nagyobb hadműveletét Magyarországon vezette, amikor a 6. német páncélos-hadsereggel Sárrét közelében (a Dunántúlon, Székesfehérvár mellett) ellentámadást indított Tigriseivel. A német offenzíva azonban itt is elakadt a sáros terepviszonyok miatt, így Dietrich királytigrisei mozgásképtelenekké váltak és azokat az oroszok sorra kilőtték. A harcok legvégén a német SS-tábornok az oroszok helyett az amerikaiaknak adta meg magát. A szövetségesek háborús bűnösként kezelték, noha soha nem nyert bizonyítást, hogy parancsot adott volna civilek lemészárlására. (Vádolták a Malmedy-ben végrehajtott mészárlással is, amikor az ardenneki csata során szövetséges hadifoglyokat öltek meg, ám a parancsot nem Dietrich adta ki.) Végül előbb halálra ítélték, majd ezt megváltoztatták és 25 évet kapott. Mégis 10 év után szabadult, 1955-ben, de 1 évvel később újra vád alá helyezték a hosszú kések éjszakájában betöltött szerepe miatt. Később, 1959-ben megint szabadon engedték, egészségi problémái miatt. Josef Dietrich 1966-ban távozott az élők sorából Stuttgart közelében (Ludwigsburgban) szívroham következtében.

Harmat Árpád

A témához kiemelten ajánlott posztunk: Rendfokozatok a II.világháborúban

 Ha tetszett a poszt kövess bennünket a Facebook -on is!