A XX. század nagy háborúinak érdekességei

Orosz háborús film: T-34 (2018)

2020. február 08. - Harmat Árpád Péter

A háborús filmek rajongóinak, harckocsi-mániásoknak (like me), történelem kedvelőknek és haditechnika-fanoknak kötelező darab a 2018-ban készült, Aleksey Sidorov rendezte T-34. Régóta vártam megjelenését, hiszen mind a 4 előbb említett kategóriába beletartozom. Meghökkentő film még akkor is, ha valaki hozzám hasonlóan csak a régi orosz háborús filmeket ismeri és nem látta Putyin országának elmúlt években előállított filmes termését.

t_34_film.jpg

Először is a T-34 érdemeiről pár szót. A rendezés és a script pörgős, nyugati mintát követő tempóval tárja elénk a cselekményt, miközben tipikusan orosz idealizmussal, legyőzhetetlenséggel és színpadiassággal vegyíti a történéseket, így a végeredmény egy egyszerre keleti és nyugati keverék. Különleges a kamerahasználat: rengeteg a térbeli forgatás, a levegőből történő fényképezés, a belassított képkockázás és a CGI (utóbbi többnyire feleslegesen). A harcteret láthatjuk egymás után több szögből is és a levegőből, sőt a kilőtt és becsapódó lövedékeket belassítva "csodálhatjuk" egészen a becsapódásig. Eleinte érdekes ez a dolog, később fárasztó, végül már idegesítő. (Nekem legalábbis). A hangeffektek viszont és a háttérzene is jó, a feszültségfokozást szolgálják. Pozitívum a rengeteg harckocsi-felvétel: láthatunk egy T-34/76- ot és egy T-34/85 -öt felülről, alulról, oldalról és belülről vagy százszor. Felbukkannak még német Tigrisek, Párducok és Flak  88 -asok, mondhatni: még pár Ferdinand, Stug és Jagdpanther és teljes a német "büszkeség-lista". Rengeteg az izgalmas jelenet, harckocsi "párbaj" melyekből természetesen valahogy mindig (szó szerint mindig) a T-34 kerül ki győztesen. Nagyon sok a fals-lövés, a becsapódó, de nem végzetes találat, a páncélzatot súroló gránát, melyek nagy része túlzás.

t_34_film2.jpg

Ami a történetet illeti egyszerű, mint a faék: adott egy fiatal és tapasztalatlan, de nagyon tehetséges és ravasz orosz harckocsizó-tiszt, Nyikolaj Ivuskin alhadnagy (Alexsander Petrov), aki előbb 1941 novemberében, majd (egy kis időugrást követően) 1944 tavaszán is hősies bátorsággal száll szembe a náci Németország katonáival és legfőbb ellenfelével, Klaus Jäger SS-Standartenführerrel. Mielőtt a sztori részleteire térnék előbb egy kis kitekintést tennék a címben szereplő orosz harckocsi-típusra.

t34_85_foto.jpgSidorov nem véletlenül választotta filmje témájául és címéül a T-34-et. Ez az orosz harckocsi-típus ugyanis önmagában is szimbóluma a "nagy honvédő háborúnak" Oroszországban. Sztálin 1934-ben rendelte el az orosz harckocsi-program beindítását melynek 1937-ben lett "sikerterméke" a T-34. A típus legelső darabjait csak 1941-ben tudtak a harcmezőkre is kiküldeni (éppen időben az 1941 júniusában meginduló Barbarossa-hadművelet kivédésére). Gyorsan megindult a T-34 tömeggyártása: összesen 35 ezer darabot készítettek belőle a háború végéig. Eleinte 76 mm-es löveggel, később, 1943-tól  már 85 mm -es harckocsi-ágyúval szerelték (hogy felvegye a versenyt a német Párducokkal és Tigrisekkel). Az első 400 db T-34/85 -ös 1943 decemberében került a harcoló alakulatokhoz, ám első front-bevetéseikre valószínűleg csak 1944 januárjában kerülhetett sor. [forrás] Viszont 1944 júniusára már számuk meghaladta a régi típusét.

A T-34 tervezői - Mihail Koskin, Aleksandr Morozov és Nyikolaj Kucserenko - egy olyan közepes harckocsit akartak létrehozni, mely olcsón előállítható, nagy hatótávolságú (kis fogyasztással) és könnyen szervizelhető. A végeredmény minden igényt kielégített: öntött tornyot tettek rá (olcsóság), diesel motort kapott (kis fogyasztás) és széles lánctalpat (jó terepbírás), de megmaradt közepes harckocsinak (súlya a 76 mm -es típusnak 28 tonna volt, a 85 mm-esnek 32 tonna lett) 4 fő kezelőszemélyzettel. t34_85.jpg

T-34/85 -ös harckocsik 1943/44 telén a keleti fronton

Ma megoszlanak a szakértők abban a tekintetben, hogy a T-34 mennyire tekinthető a második világháború "siker-harckocsijának" hiszen tízezer szám lőtték ki a keleti-fronton, ám a háború alakulása mégis csak a T-34 híveit igazolja: a legyártott 35 ezer darab a sztálingrádi csatát követő 22 hónap alatt (1943 február - 1944 december) elegendőnek bizonyult a németek kiűzésére a Szovjetunióból.

Visszatérve a történetre - némi spoilerrel - a film kezdetén 1941 novemberének végén járunk, Moszkvától 35 km-re, ahol  Ivuskin alhadnagy a film első 30 percében egyetlen harckocsival tartóztat fel, (mi több: győz le) egy egész német támadó harckocsi-századot. Ez ugyan csak a mesében lehetséges, mégis látványos és élvezetes nyitójelenetet hoz számunkra. Az orosz tiszt trükkös módon álcázza T-34 -esét és lesből intézi el a németeket. Közben az utolsó harckocsi-párbajban szembe-kerül Klaus Jägerrel, aki végül egyszerűen lelövi. A bátor orosz tiszt azonban nem hal meg: a film időugrással ugyanis 1944-ben folytatódik tovább, amikor Ivuskin alhadnagyot egy németországi hadifogoly-táborban látjuk viszont, ahol szintén hősiesen áll helyt. Kínzások hatására sem árulja el nevét és rendfokozatát (bár ennek nem sok értelme van, a nemzetközi egyezmények szerint ugyanis minden elfogott katona pontosan ennyit árulhat el magáról).

t_34_szereplok.jpg

A német koncentrációs táborban közben felbukkan Klaus Jäger, aki azóta ezredes lett (SS-Standartenführer). [A német és szövetséges rendfokozatoknak januárban szántam egy egész posztot.] Az SS tiszt terve egy mini-hadgyakorlat a koncentrációs-tábor mellett, melyben fiatal kadétjait ültetné három Tigrisbe, hogy azok egy bemutató keretében lőjék ki az Ivuskin vezette és a keleti fronton zsákmányolt T-34 -est (mely egyetlen gránátot sem kapna - csak hogy "sportszerű" legyen). Ezzel részint gyakorolnának "fiai", részint visszavághatna (szakmai alapon) a korábban őt legyőző Ivuskinnak is. A terv azonban visszafelé sül el: Ivuskin a bemutató alatt meglép a tábor kapuján át a T-34 -essel és a maga által kiválasztott 3 emberével. (Előtte némi meglepetést okoz még a náciknak: korábban elrejtett gránátokkal visszalő és egy német tankot meg is semmisít.) A szökésben segíti a film egyetlen női szereplője is: Anya Jartseva (Irina Starshenbaum), akihez később gyengéd szálak  fűzik Ivuskint (kapunk egy kis szerelmi szálat is).

t34_nemetek.jpg

A fő rivális: Klaus Jäger SS-Standartenführer (jobbra)

A szökevény orosz harckocsinak 300 km -t kell megtennie Csehországig, fél Németországon keresztül, mindössze 6 gránáttal. De mondanom sem kell: sikerül nekik, ami csoda-számba megy; ahogyan a harckocsi vezetője is mondja többször: "ha csodát akarsz, akkor csoda lesz". A mondat a film mottója is lehetne. A film utolsó 30 percében a T-34-es egy német városkában még egyszer utoljára megmérkőzik a német Párducokkal, melyek csapdába csalják. Látványos a végső összecsapás, melyben megint Ivuskin győz: kilő két Párducot, az utolsót pedig egy hídról a folyóba löki a Standartenführerrel együtt. A német tiszt lezuhanása előtt még kezét nyújtja az orosznak, ami a sportszerűség és elismerés jele (mondjuk a valóságban nem volt jellemző a nácikra, tegyük hozzá). A vége tehát Happy end, mindenki boldog, a 4 orosz harckocsizó plusz a lágerből velük elmenekült Anyecska vidáman lépik át a cseh határt (gyalogosan).

A T-34 egy látványos, de rengeteg túlzással és színpadias jelenettel teli háborús film, melyben kiélhetjük harckocsik iránti rajongásunkat. Ha elvonatkoztatunk a sok badarságtól, kimondottan élvezetes ahogyan bemutatja a harckocsi-párbajokat. Negatív kritika viszont például, hogy a film nagy részében nem érzünk háborús hangulatot: a németországi jelenetekben semmi nem utal arra, hogy háború lenne Európában. Nincsenek az égen bombázók, a német kisvárosok épek, tele jól táplált, makk egészséges lakosokkal, a menekülő T-34-es nyomába pedig nem erednek üldöző egységek (német harckocsik, teherautók, repülők), pedig 1944 tavaszán azért még a Reich rendelkezett ezzel-azzal.

t34_tiger2.jpg

A Tigris kontra T-34 versengést elég elfogultan kezeli a film

A háborús filmek és harckocsik rajongóinak azért mindenképp ajánlanám a filmet, mert rengeteg benne az egyedi felvétel. Úgy tudom nem készült a T-34 -hez szinkron, így aki felirattal nézi, számoljon a sajátos orosz "szinkronnal" mely annyit tesz, hogy a német karakterek eredeti német beszédét orosz nyelvű alámondás kíséri. (Szokatlan megoldás a XXI. században) Azok akik kevésbé harckocsi-őrültek és inkább egy fordulatos történetre illetve nagy ívű színészi játékra vágynak, nem biztos, hogy elégedettek lesznek a T-34 -el, mint ahogyan azok sem biztos, hogy elérik a katarzist, akik CSAK a realisztikus és hihető tankos jeleneteket szeretik.

t34_ivuskin.jpgA színészi alakítások többnyire kimerülnek a harckocsiban ordibáló orosz legénység érzelem-kitöréseiben, ahogy üdvrivalgásban törnek ki egy-egy találatot követően. Akadnak azért bajtársiasságot bemutató jelenetek is és mint már említésre került: van egy szerelmi sztori is a fő cselekményszál mellett. Alexandr Petrov [lásd jobb oldalt] mint főszereplő alakítása leginkább a nyitójelenetben nyerte el a tetszésem, a vallatásokban nyilván kevéssé számít amit nyújt, később pedig csak merész és elszánt tekintetében "gyönyörködhetünk" ahogyan a harckocsi periszkópjába hunyorog. Ami kiemelkedik az Ivuskin és a harckocsi vezető kapcsolata és összefogása arra nézve, hogy csak azért is elmenekülnek a lágerből. Itt érzünk némi pluszt és valódi színészi játékot is.

Mindent egybevéve a T-34 mégis csak egy filmes "csemege" orosz kivitelben, ritkaságként a temérdek amerikai alkotás között és egy látványos háborús történet is rengeteg harckocsis felvétellel. Ha ilyesmire vágyunk (én vágytam), akkor érdemes arra, hogy megnézzük.

Harmat Árpád

[A film linkje]

Ha tetszett a poszt kövess bennünket a Facebook -on is!  

logo_uj_haboruk.jpg

2020.02.08.13:35 

A bejegyzés trackback címe:

https://haboruk.blog.hu/api/trackback/id/tr8215464770

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nietzsche. 2020.02.08. 18:35:17

A harckocsi-párbajok nagyon látványosak a filmben. Érdekes volt számomra, hogy a T-34 tüzelését mindig egy lábbal történő mozdulat előzi meg.

Az viszont túlzásnak tűnik, hogy az orosz tank mindig győz és például a film elején vagy 8-10 német páncélost lő ki.

százados 2020.02.08. 22:24:33

A T-34/85 nagyságrendekkel volt jobb harckocsi a T-34 -es típus 76,2 mm -es harckocsiágyúval szerelt változatánál. Sokkal nagyobb tűzerő és erősebb páncélzat a toronynál. Ami a tüzelés módját illeti: erről nem nagyon találtam semmit. Annyi biztos, hogy a lövegkezelő és a célzó (gyakran a harckocsi parancsnok) összedolgoztak. Az egyik töltött, a másik célzott és lőtt. Az elsütőszerkezet működésbe hozásához kelhetett a pedálkapcsoló. Nekem is feltűnt a filmben, hogy az orosz hadnagy a célzást követően egy pedál lenyomásával lőtt.

Inceptio 2020.02.09. 13:46:37

Észkombájn Indexes szerkesztő kicsiben rakta ki és a második oldalra! Zseni.

Donatus a Jerbiton 2020.02.09. 18:38:59

Egy biztos, a valóságban, miután visszatértek a Vörös Hadsereg kebelébe, mehettek volna a Gulágra, ez lett volna Sztálin köszönete.

A német sportszerűtlenségről csak annyit, hogy volt olyan német vadászgép pilóta, aki aki a sérült angolszász gépez visszakísérte Angliáig. Persze nem jellemző, de az oroszokról sem lehetett elmondani a fair play viselkedést.

kocsmagomba 2020.02.09. 18:39:34

Kedves feleim. Én ilyen T-34 csodákra lőttem célba a Bakonyban. T-55 típusokkal. 4 fős személyzet, mint tudjátok. Vezető, töltő, irányzó és parancsnok. Ebből 3 pozíciót is szolgáltam.
Lövészként a 100 mm-es ágyú lövésekor a belső rádión megkértem a vezetőt, hogy nyomja már ki a kuplungot, mikor elsütöm az ágyút, gondoljatok már bele, mekkorát b*szott volna a járó motorba, akár állt a gép, akár mozgott, az ágyú visszarúgó ereje, ami belül a szűk hely miatt nem volt teljesen kikompenzálva hátracsúszással! Ez az a lábmozdulat elvtársak! :)))

Nietzsche. 2020.02.09. 19:21:18

@kocsmagomba: Ez nagyon szép, csak a filmben NEM a vezető, hanem a lövést végző katona nyomja meg a pedált a lövés pillanatában.

kocsmagomba 2020.02.09. 20:35:06

@Nietzsche.: miért ne? De igazad van nem láttam ezt a filmet, én csak azt tudom, hogy kuplunggal lőni tilos, illetve, hogy a T-34 nem volt belső beszélővel ellátva, akár maga a lövész is kinyomhatta, kommunikáció hiányában, ezt magad is összerakod, maradok tisztelettel: egy gyakorlott harckocsizó :)
T-34 filmet utoljára a 4 páncélos és a kutya filmben láttam, ott kitolták a pedált? Már nem emlékszem rá.

HARP3R 2020.02.09. 20:35:14

@Nietzsche.: @kocsmagomba: A T-34 -ben, miként a legtöbb második világháborús harckocsiban (és légvédelmi lövegnél) láppedál lenyomásával hozták működésbe az elsütőszerkezetet. (Gondolom azért meg kézzel nehéz lett volna) Azt viszont nem tudom, hogy a mai modern harckocsikban (pl a Leókban) így van e?

kocsmagomba 2020.02.09. 22:38:10

@HARP3R: ez tényleg érdekes. Nem igazán értem, miért kellett, de az orosz technikát nem vitatjuk, használjuk! :D :D Az általam "lovagolt" orosz gépekben már elektromotor mozgatta a tornyot és a löveg csövet, nem kellett kézzel tekerni, bár a lehetőség megvolt rá. A célzó és egyben elsütő berendezés, menetstabilizátorral, joystick szerűen tekert, és gombnyomásra működött, anno domini nagyon régen(!), gondolom ezzel hadi titkot már nem árulok el. A vezetőnek viszont tényleg szólni kellett, egy megbeszélt szóval, hogy lövésre számítson, mert se a gépet, se magunkat nem akartuk belül szétverni, ekkor kinyomta addig a kuplungot, főleg mozgó harckocsi esetében.

cavalry 2020.02.10. 17:14:14

A Tigrissel szemben nem volt sok esélye a T-34-nek, mert annak a lövege sokkal jobb volt, a Zeiss optikával felszerelt célzóberendezés is sokkal jobb volt, a találat valószínűsége ezért nagyobb távolságról is magas volt. A T-34 nem tudott közvetlen tűzharcban, csatában előnyt szerezni csak ha lesből vagy oldalról tüzelt. A beásott Tigris jó pozícióban nem volt hasznos azt egészségre. A T-34 egyetlen előnye az olcsó előállítási költség és a hatalmas darabszám volt.

Argus_ 2020.02.10. 17:14:17

Sokat szapulják az amerikai háborús filmeket a túlzásokért, a meseszerű kivitelért, a propaganda-jellegű megközelítésekért. Nos, most azért láthatjuk, hogy ezekben a dolgokban az oroszok sem jobbak (egy fokkal sem).

Arkadiai 2020.02.10. 17:21:23

@cavalry: Azért akad még olyan, ami az olcsóság és nagy darabszám mellett a T-34 előnye volt. Ilyen például a dízelmotor benne, mely jóval nagyobb hatósugarat és kisebb ellátási (logisztikai) problémákat okozott az orosz harckocsik számára. A benzintemető német páncélosok után alig győzték szállítani a benzin-utánpótlást. Aztán a másik, hogy jóval kevesebbszer fordult elő meghibásodás a T-34 nél - az egyszerűbb műszaki megoldások miatt - mint a bonyolult és nagy német harckocsi-típusoknál (pl Tigrisnél).

Sajtószoba_ 2020.02.12. 00:06:07

@Argus_: Propaganda jellegű filmeket minden ország készít, saját katonáinak, hőseinek, hadseregének és politikájának dicsőítésére. Az orosz propaganda-film sem rosszabb a többinél. A T-34 -ben a standard harckocsi és standard orosz katona mindenkinél jobb és hősiesebb mivoltát hangsúlyozzák.

Panzerjäger_ 2020.02.13. 14:55:40

Kissé túlzás ahogyan a film beállítja a T-34 fölényét a német harckocsikkal szemben. Csak mesében tudna párducokat elintézni. Pláne többet is.