A második világháború a hadtörténelem első olyan összecsapás-sorozata volt, melyben a főszerepet a harckocsik, páncélosok, önjáró lövegek játszották, nem egyszer a siker zálogát biztosítva egy - egy ütközethez. A III. Birodalom és a szövetségesek hadiipara egymással versengve próbált jobb és hatékonyabb páncélos típusokat kifejleszteni, melyek aztán a harctereken bizonyítottak (vagy mondtak csődöt). A Wehrmacht páncélosairól korábban már írtunk, (ezúton is köszönjük a 24 ezres látogatottságot) most pedig a francia, angol, amerikai és szovjet harckocsi típusokat szeretnénk röviden - de reményeink szerint érdekesen - bemutatni.

Vickers - Először a második világháború legelőször megtámadott országából, Lengyelországból választottunk egy páncélos típust. Varsó lerohanásakor, a lengyeleknél, harckocsi terén főleg a brit Vickers Mk. E típuson alapuló, ám továbbfejlesztett 7TP könnyű harckocsi állt rendelkezésére. Az elnevezés a harckocsi súlyára utal, vagyis 7 tonnásra tervezték, de ez csak a prototípus tömege volt, ugyanis a hadrendbe állított tank tömege majdnem 10 tonna volt. Elődjéhez képest megvastagított páncélzatot (17 mm), és egy 37 mm-es löveget kapott. A tankban 3 fő kapott helyet. Készült belőlük kéttornyos kivitelű változat is, ahová kettő géppuska került. A prototípusokkal együtt összesen mintegy 139 db-ot gyártottak belőlük.

Francia harckocsik

Renault R35 - Franciaországban, a harckocsik nagy részét Renault 35-ös harckocsik tették ki, melyek kétfős személyzettel harcoltak. A francia tankok nagy hátránya, hogy a tornyok kezdetben egy személyesek voltak, ami nagy terhet jelentett a kezelő számára. A könnyű-páncélos 37 mm-es ágyúval és 47 mm-es páncélzattal rendelkezett, súlya több mint 10 tonna. 1940 júniusáig 1685 db-ot gyártottak belőle.

Somua S35

A lovassági harckocsinak gyártott Somua S35 közepes tank a háború elején az összes másik nemzetnél, még a németek akkori Pz III-nál is gyártott legjobb tank. Mind páncélvédettségben (47mm), mind ágyúban (szintén 47mm) felülmúlta vetélytársait. Kezelő személyzete 3 főből állt. Hátrányai, a bonyolult futóműve, melyet nehéz volt karbantartani, és a szintén kis torony. Súlya 19,5 tonna volt. Az 1940-es francia kapitulációig 427db készült el belőle.

Char B1

Franciaország legerősebb harckocsija, a Char B1 nehéz harckocsi volt.  Páncélzata 60 mm, így szemből nehezen leküzdhető ellenfél volt, viszont oldalt csak minimális védelmmel rendelkezett, így ha találat érte, könnyen kigyulladhatott a motor. A többi tanktól eltérően két ágyú is helyet kapott benne, a toronyban, (ami egy kibővített Somua torony volt), így már két fő tudta kezelni a löveget. A 47 mm-es löveg és a testben lévő 75 mm-es tarack hatékony fegyverzetnek bizonyult. A páncéltestben elhelyezett ágyút csak felfelé lehetett mozgatni, oldalra csak a tank mozgatásával egyetemben, ami megterhelő feladat volt a kezelők számára. Személyzet 4-5 főből állt. A tank össztömege: 32 tonna volt.

Angol és amerikai harckocsik

Stuart - Az USA a háborúba belépése előtt, évről évre próbált egyre nagy hangsúlyt fektetni a páncélos fegyvernem fejlesztésére. Kezdetben Stuart szériájú könnyű harckocsikat gyártottak, melyeket sok helyen bevetettek, jó mobilitása miatt. Ezt a tank típust 4 fő kezelte, páncélzata 13-51 mm-re terjedt (típusfüggően) 37 mm-es ágyúval és 3 géppuskával felszerelve. Később a típus váltótankja a M24 Chaffee lett. 

M3 Lee

Talán az M4 Sherman mellett a másik leghíresebb tank az M3 Lee volt. Angliába is sokat exportáltak belőle (később erről is szó lesz). Az amerikai polgárháború tábornokáról, Robert E. Lee -ről elnevezett harckocsit az Afrikai harcokban és Burmában (a japánok ellen) nagy számmal vetették be a britek. A páncélos típus "népszerűsége" egészen addig tartott, amíg az előbb említett váltótársa (a Sherman) ki nem szorította. Fő fegyverzete a test jobb oldalában található 75 mm-es löveg volt korlátozott mozgással, 45 fokban. A test baloldalának tetején kapott helyet a 37 mm-es löveg egy párhuzamosított géppuskával (így összesen 3 géppuska volt a tankon). A jármű 24 tonnát nyomott.

M10 Wolverine páncélvadász

Amerika nagy figyelmet fordított a páncélvadászokra, melyek közül kettő igen hatásos volt a harcok során. Az egyik az M4-es vázára épített M10 Wolverine volt, amely egy 76mm-es löveget kapott, valamint egy önvédelmi célokat szolgáló 12,7mm-es nehézgéppuskát, amely a torony hátuljában helyezkedett el egy rögzítő állványon. Személyzete 5 főből állt. Páncélvédettsége 9mm-től 57mm-ig terjedt,a harckocsi tömege meghaladta 30 tonnát. Összesen mintegy 6700 db-ot gyártottak belőle.

M18 Hellcat páncélvadász

A legütőképesebb páncélvadászuk a M18 Hellcat volt. Kezdetben 75 mm-es löveget kapott, melyet aztán 76 mm-esre cseréltek a nagyobb átütőerő miatt. Másodlagos fegyverzete szintén egy 12,7 mm-es géppuska, egy 360 fokban körbeforgatható, a toronyhoz rögzített sínen. Páncélzata nagyon gyenge volt, 5 mm-től 25 mm-ig terjedt, valamint a toronytető nem volt páncélozva, a súly csökkentése (18 tonna) és a mozgékonyság megtartása érdekében, ami kiszolgáltatottá tette a legénységet, a felülről érkező behatások ellen. Összesen 2500-at gyártottak belőle, de ez a mennyiség is komoly hatást gyakorolt az egyes összecsapások végkimenetelére.

M3 Grant harckocsi

Nagy-Britannia második világháborúban nagyrészt az amerikaiaktól szerezte be tankjait, mint például a korábban említett M3 Grant harckocsit laposabb, módosított toronnyal, egyel kevesebb géppuskával. Montgomery is egy ilyen tankból parancsnokolta a hadseregét Rommel ellen, az afrikai hadjáratban.

Crusier, Covenant, Crusader

Több könnyű páncélost is gyártottak, melyek első szériái a Crusier nevet kapták, 1940-ben megjelentek Covenanterek, 1942-ben pedig a Crusaderek. Az előbbi tankon 40 mm-es ágyú kapott helyet egy koaxiálisan beépített géppuskával. Személyzete 4 tagból állt. Védettsége 7 mm és 40 mm között mozgott. Súlya 18 tonna volt. 1700 db készült belőle. Utóbbiból több típus is készült, más-más felszereléssel. A Crusadereket a második világháború alatt főleg az afrikai hadszíntéren vetette be Anglia. A 20 tonnás Crusaderekből hat altípus is készült, 40 illetve 57 mm -es Ordnance QF lövegekkel. Több mint 5 ezer készült belőlük, de 1943 -tól ezt a típust is kiszorította a Sherman.

Matilda

A Matilda harckocsit szintén bevetették Afrikában, de mobilitása miatt hátrányban volt a német páncélosokkal szemben, viszont páncélvédettség terén felülmúlta azokat. Kezdetben csak a 88mm-es Flak ágyúkkal tudták csak kilőni a németek. Lövege 40mm-es volt mellette pedig egy 7,92mm-es géppuska kapott helyet. Kezelőszemélyzet 4 emberből állt. Tömege 27 tonnára rúgott. Szintén több típus készült belőle, de gyengeségei miatt hamar kivonták őket a frontról. 3000 példány készült belőlük.

Churchill

Nagy-Britannia az első komolyabb nehéz harckocsija a Miniszterelnökükről elnevezett, 39 tonnás Churchill széria volt, melyből összesen 11 típus készült el. A II. világháború alatt kb 5 ezer Churchill harckocsi került a frontokra, legtöbb, 1944 nyarától a VII -es változatból (1500 db). Az első Churchillek még 40 mm-es löveggel készültek, 7,92 mm-es géppuskával és egy testben helyet foglaló 3 hüvelykes, azaz 76,2 mm-es trackkal. Személyzete 5 főből állt. Páncélozottsága 19 mm-től 101 mm-ig terjed, ami nagy hatással volt mozgékonyságára, amely így sajnos korántsem volt kielégítő. A későbbi VII-es típus már 75 mm-es löveget kapott és a tarackot elhagyták belőle, helyére géppuska került. A normandiai harcokban a VII -es széria meglehetősen meggyőző teljesítményt nyújtott.

M4 Sherman

Az amerikai hadsereg legtöbbet gyártott tankja második világháború időszakában az M4 Sherman volt. Ragadványnevét William Tecumseh Sherman, amerikai polgárháborús, északi tábornokról kapta. A közepes harckocsit az M3 Grant típusból fejlesztették ki, 1941 tavaszán, ám igazi sorozatgyártása csak 1942 -ben indult meg. Főbb változatai: M4 (6748 db), A1 (9527 db), A2 (10 968 db), A3 (3869 db) A3E8 (3142 db) A4 (7499 db),  Sherman Firefly (600 db), A5 (1899 db) A6 (75 db), M4 105 (800 db). Nagyobb különbségek az egyes típusok közt főleg a motorok tekintetében volt, de például az M4 és az M4A1 közt a felépítmény is nagyon eltért: míg az előbbi hegesztéssel, az utóbbi öntéses eljárással készült.

A tömeg mindegyik típusnál 30 és 33 tonna közt volt, kivéve az A3E2 Jumbót, mely elérte a 42 tonnát is. Összesen körülbelül 45-50 ezer Sherman készült. A páncélzat 13 mm és 76 mm közötti volt, másodlagos fegyverzetként 3 géppuska említhető, egy a test jobb oldalában, másik a 76 mm-es ágyú mellett, a harmadik egy nehéz-géppuska pedig a torony tetején. 

A Sherman változatok közül a legkiemelkedőbb, a Sherman Firefly, amely megerősített páncélzattal (89 mm) készült. A harckocsit - melyet kizárólag csak a brit haderőben használtak - a 75 mm-es ágyú helyett a híres, 17 fontos, L/55 űrmérethosszú, (76,2 mm-es) löveggel látták el, mely ezer méteren belül minden német harckocsi típusra veszélyes tudott lenni. Az M4 alap tankkal ellentétben a Firefly -t 4 fő kezelte, és a testből eltávolították a géppuskát. Ez a tank komolyabb erőt képviselt, így felvehette a harcot a modernebb német páncélosokkal szemben is, így hatékonyan küzdött a Panzer V -ös Párducokkal és a Panzer VI -os Tigrisekkel is.

M26 Pershing

A második világháború legvégén került kifejlesztésre és "jutott" a harcmezőkre az M26 típusjelzésű, John Pershing, első világháborús tábornokról elnevezett amerikai közepes harckocsi. Ezt a páncélost kifejezetten a német Párducok és Tigrisek elleni összecsapásokra tervezték, de első bevetéseire már a harcok legvégén került csak sor, így nem befolyásolták komolyabban az európai hadi-eseményeket. Az M26, impozáns 42 tonnás tömegéhez, nagyon komoly, 90 mm-es M3 harckocsiágyú társult. Ugyanakkor a motort nem erősítették meg, így teljesítménye - mely azonos volt az M4A3E8 Shermanéval - nehézkesen mozgatta a 10 tonnával nehezebb páncéltestet. Az M26 lomha volt tehát és nem tudott helyben megfordulni. Hátrányai dacára az M26 Pershing 1945 februárja és májusa közt, - a háború utolsó 3 hónapjában - a Fireflyhez hasonlóan szintén sikerrel vette fel a harcot a német nehéz-páncélosokkal és Párducokkal.

Szovjet harckocsik

A szovjet hadiipar a második világháború alatt egyetlen harckocsi, a T-34 gyártására helyezte a legfőbb hangsúlyt. Ebből az egy páncélos-típusból több készült, mint az összes többi harckocsi változatból együttesen. A BT, KV, ISZ harckocsi-családok, illetve a T sorozat háború alatt kifejlesztett többi öt tagja (T-26, T-27, T-28, T-35, T-50) a legyártott darabszámokat illetően meg sem közelítették a T-34 -es tankok 35 ezres darabszámát. Mégis érdemes kitérnünk a legismertebb típusokra.

A Szovjetunió könnyű tankjai közül a leghíresebb a BT család volt (BT-2, BT-5, BT-7, BT-7M), melynek tagjait 1931 és 1941 közt gyártotta az orosz hadiipar. Jellemzőjük a szokatlan gyorsaság: 10-14 tonnás tömegükhöz 60-70 km/h végsebesség társult. Ennek ára volt, mégpedig a nagyon gyenge, alig 6-13 mm vastag páncélzat. A BT harckocsi családból 8000 db-ot gyártottak, a BT-2 és BT-5 esetében 37 mm-es ágyúval, a BT-7 -nél pedig 45 00 -es löveggel. Ehhez az elsődleges fegyverzethez társult egy 7,62-es Dektyarjov géppuska. Mindössze 3 fő volt a kezelőszemélyzet. A BT -ket második világháború első éveiben még bevetették a finnek elleni háborúban, Lengyelországban és Ázsiában is, ám 1941 után a korszerűbb, erősebb, közepes harckocsi típusok miatt kiszorultak a gyártásból.

T-34

A szovjetek közepes harckocsiból a T-34-es típusú tankot gyártották a legnagyobb mennyiségben (58 ezer db). A háború egyik legjobb páncélosa volt. A T-34 fejlesztése 1937-ben kezdődött. A típus nevében szereplő 34-es szám, Sztálin 1934-es rendeletére utal, mely parancsba adta a Vörös Hadsereg számára a páncélos fegyvernem technikai fejlesztését. Az első T-34-es tankok 1941-ben kerültek a harcmezőkre, kezdetben kis mennyiségben, később viszont beindult a tömeggyártás is, majd 1943-ben a továbbfejlesztés. A T-34-es főtervezője Mihail Koskin lett, két fő munkatársa, Alekszandr Morozov mérnök vezérőrnagy és Nyikolaj Kucserenko. Kijelenthetjük: meglehetősen jó munkát végeztek. A T-34 gyorsan, könnyen és olcsón legyártható típusnak bizonyult, egyszerű szervizeléssel, több tekintetben kiemelkedően jó tulajdonságokkal (öntéses eljárással készült torony, jó terepbíró képesség a széles lánctalpak miatt, nagy hatótávolság ... stb) Az elsőként nagyobb darabszámban gyártott T-34/76 típus hossza: 5,92 m volt, szélessége: 3,00 m, magassága: 2,40 m, súlya: 28 tonna. Fegyverzete egy 76 milliméteres lövegből és két 7, 62 milliméteres gépfegyverből állt. Személyzetét 4 fő alkotta, motorja, egy 500 lóerős diesel motor volt (V-2). 

Később, 1943-ban jelent meg egy továbbfejlesztett, nagyobb tűzerejű változat, a T-34/85, mely valamivel hosszabb, szélesebb nehezebb (32 tonna) lett, erősebb páncélzattal és egy 85 milliméteres harckocsiágyúval. Ez már sokkal nagyobb eséllyel vette fel a harcot a német Tigrisekkel. A szovjet hadsereg a T-34 -es harckocsikkal sikerrel verte vissza a németeket. 1944 szeptemberére a Szovjetunió 90% -a felszabadult a nácik alól. A győzelemben pedig vitán felül kulcsszerepe volt a háború egyik legsikeresebb tanktípusának. Lentebb: T/34/85 harckocsi.

A KV harckocsi típusok 

Nehéz tankok terén úttörő sikereket értek el a KV - Kliment Vorosilov és az IS Iosif Stalin típusokkal. A KV tanokat illetően Steven Zaloga hadtörténész ötezer körülire teszi a háború alatt legyártott mennyiséget. A 48 tonnás, 76,2 mm-es (F-34) löveggel készült KV-1es harckocsikat 1940 tavasza és 1942 nyara közt gyártották. Öt kezelővel működtek. Később megjelentek a KV-2 harckocsik, melyeket már 152 mm-es tarack ágyúval gyártottak, 6 fős személyzettel. (+1 töltős) működtek és a tömegük vetekedett a német Tigrisekével, 57 tonna volt. További típusok: KV-1S és KV-85. Az utóbbi az ISZ-1 kifejlesztéséig, átmeneti típusnak volt szánva a német nehézharckocsi programra válaszolva. Az első KV-85 ös páncélosok 1943 őszén jelentek meg a harcmezőkön. 85 mm-es ágyúval rendelkeztek és 4 fős kezelőszemélyzettel. 

Az ISZ harckocsik

Az IS, vagy ISZ harckocsi családot a nagy szovjet diktátorról Joszif Sztálinról nevezték el, nevének kezdőbetűit "adva" nehéz-páncélosaiknak. A körülbelül 4 ezer darab ISZ harckocsit a cseljabinszki Kirovszk Művek gyártócsarnokai készítették a Vörös Hadsereg számára. Ezeket a tankokat főleg a Tigrisek és a Párducok ellen hozták létre, ugyanis a KV széria tankjai hátrányban voltak a 88-as és 75-ös löveggel szemben. 1943 -ban mutatták be az első IS-„1”-eseket (130 db), de a 85 mm-es ágyú gyengének ígérkezett. Az év decemberében átálltak az IS-2-re, amiből már 3800 db készült. Ezek lényegesen ütőképesebb 122 mm-es löveggel készültek, ami mellé 3 géppuska is került. (Egy a torony hátuljában kapott helyet.) A személyzet 4 főből állt. A tank súlya 46 tonna volt. Az erősebb IS-2 hátrányát jelentette az alacsony tűzgyorsaság, vagyis, hogy 45 másodpercenként tudott csak tüzelni és mindössze alig 28 db gránátot tudott magával vinni. (A töltési idő később 25-30 másodpercre rövidült.) Ezzel szemben a Párduc 80 gránátnyi javadalmazással rendelkezett és a Tigriseknél illetve Párducoknál alig 5-10 másodperc közt volt az újratöltési idő. Ám mindent egybevéve az IS-2 a háború legerősebb és legütőképesebb szovjet páncélosának tekinthető.

SZU-122 és SZU-152

A szovjet katonai sikerekben nem csak a harckocsiknak, hanem az önjáró tüzérségi lövegeknek is hatalmas szerepe volt. A SZU-122 típus 122 mm -es tarackkal rendelkezett egy T-34-es alvázon és 31 tonnát nyomott, a SZU-152 pedig 45 tonnás tömeggel bírt és egy hatalmas, 152 mm-es tarackot kapott.

A harckocsik és páncélvadászok a második világháború legfontosabb fegyvernemét alkották, számos ütközet főszereplői voltak. Komoly szerepük volt a gyors német előretörésekben (Blitzkrieg), a nyílt-mezei összecsapásokban és a városi harcokban is. (Számvéber Norbert interjú, újkor.hu)

Harmat Árpád - Sebestyén Martin

Felhasznált irodalom:

• Michael Green: German tanks of World War II. Zenith Press, 2000.
• Peter Chamberlain - Hilary Doyle: Encyclopedia of German World War Two. Paperback, 1999.
• Bombay, László dr. – Gyarmati, József – Turcsányi, Károly dr. (1999): Harckocsik. Zrínyi kiadó, Budapest

Ha tetszett a poszt kövess bennünket a Facebook -on is! Kapcsolódó poszt: "A II.világháborús német harckocsik védelmében."

T-34

Végezetül egy cikk a T-34 harckocsiról, egy az egyben átvéve (keptelenseg.hu - ArkaChopa posztja, 2017.04.13) Talán kevésbé ismert tény, hogy Amerikába a háború alatt T-34-es tankokat szállítottak tartós tesztre. Erről szól a cikk, íme:

Bár nem egyértelmű, hogy csak tartós teszt, vagy esetleg a jobb alkatrész minőségért és egyben alkatrész utánpótlásért tették, mindenesetre a Hitler ellenes koalíció megkívánta a T-34 próbákat. A tankokat 1942-ben a Harkovi gyárban készítették és a Maryland államban lévő Aberdeen-i lőtérre szállították. 1942. November 26-án érkezett meg a szépreményű T-34, egy KV-1 társaságában. Azonnal nekiláttak a teszteknek és minden eshetőséget kipróbáltak. Beton út, sáros út, murvás út és más nehéz terepen vizsgálták megbízhatóságát, majd ebből egy jelentés készült.

A tartós teszt eredménye:

1 - a torony rendkívülien szűk, alig fér el benne 2 ember, emiatt a parancsnoknak meg kellett osztania a feladatát, vagy irányít vagy tüzel. Emiatt rendkívül alacsony a harci hatékonysága. A teljes téli öltözetben be sem fér a két fő a toronyba. Az irányítás sok gondot okozott a szűk hely miatt.
2 - a motor rendkívül hamar felmondta a szolgálatot 72.5 órát tudott csak üzemelni, ami átlagos utazó sebességnél (15 km/h) kb. 1000 km! A motor ráadásul 14.5 órát terhelés nélkül alapjáraton járt. A pozitívuma az volt, hogy könnyű volt a berendezés.
3 - Az egész építmény hossz irányban jelentősen leng, hullámos talajon szinte elviselhetetlen módon. A páncél szilárdsága magas (430-500 Brinell), de egyben hajlamos a repedésre, törésre.
4 - a légtisztító berendezés alkalmatlan az adott motor számára. Tulajdonképpen ez okozta a motor vesztét, hiszen a port majdnem teljesen átengedte. Ennek oka lehet, hogy kézi gyártásúak és szinte egy csereszabatos sincs hozzá, a filcbetétek nem illeszkednek az olajfürdő csövére. Az USA-ban gyártott szűrőkhöz mérten 100-ad annyi hatékonysággal dolgoztak.
5 - Fő tengelykapcsoló, rendkívüli nehézségekkel bír maga a funkciója, azaz a kapcsolása.
6 - Sebességváltó. Nehézkes a váltás és a harckocsivezető gyors kifáradásához vezet. Ráadásul a 4. fokozat kapcsolása rendkívül nehéz, nagy erőt igényelt ezért azt rendszerint hanyagolták,ami miatt a végsebesség is csökkent az elméleti 25 km/h-ról 15 km/h-ra. A fogaskerekek gyenge minőségűek voltak, és ez a rossz méretezés hibája volt. A fogak rendszeresen letörtek és gyorsan elkoptak. Tapasztalt vezetők azt tanácsolták, hogy fél óránként álljanak meg negyed órára, hogy a felhevült váltó és olaj lehűljön, így meg lehet kímélni.
7 - Az oldalsó tengelykapcsolók hibája. Gyakori tönkremenetelükről tudtak az oroszok, hisz Aberdeen-be eleve pót tengelykapcsolóval küldték a szállítmányt, amire rövid időn belül szükség volt. Az alulméretezett kuplungok leégtek és nem tapadtak. Ez harcmezőn rendkívül rossz helyzetet teremtett.
8 - a lánctalpak, amelyek szintén hamar kopásnak indultak a terepen, és sokszor elpattantak.
9 - pozitívum a tűzerő. A 76 mm-es lövegből kilőtt páncéltörő lövedék kezdősebessége 30,5 m/s volt.

Végső összegzés - A harckocsi 665 km-t tett meg a teszt során, ebből országúton 336 km, murván 5 km, nehéz terepen 324 km. Az út során a motor teljesen tönkrement, a harckocsi 14 törést szenvedett és egyéb más meghibásodást.

A rengeteg hiba ellenére azért tartották népszerűnek az orosz tankot mert olcsó volt. Míg 1940-ben 8000 munkaórába került elkészíteni, addig 1943-ra ez 3700-ra csökkent. míg 1940-ben 430000 rubelbe került, addig 1944-ben már csak 168000 rubel volt az ára. Ez USA dollárban akkoriban kb. 50 ezer dollárnak felelt meg. Bár olcsósága elvitathatatlan, mind tudjuk, hogy az olcsó a legdrágább!
Hisz nagyon magas volt a meghibásodási ráta - 1942-ben a T-34-ek 93%-a szenvedett valamilyen hibával, 1943-ra ez 86%-ra javult, míg 1944-re 70.6%. Az orosz elvárások is hasonlóak voltak, míg 1942-ben 66 km menet volt a követelmény ez később felkúszott 200-ra. Az USA-ba küldött tank is külön odafigyelés árán érte meg a 665 km-t.
De valljuk be a harcmezőn elromló tank nem a legnépszerűbb.
Termelés és veszteség táblázat a T-34-ről.
Termelés - Veszteség
1941 - 2800 - 2300
1942 - 12553 - 6600
1943 - 15812 - 14700
1944 - 13949 - 13800
1945 - 12110 - 44900
A teljes veszteség 96000 harckocsi, ami elképesztő szám, és ugyanebben az időben a németek mindössze 15673 tankot vesztettek. A szovjet tankok nagy számú veszteségében jelentős szerepe volt a harctéren való meghibásodásnak.

 A szavazás végeredménye 17 732 megtekintés után (március 6.) egyértelműen a német páncélosok fölényét mutatja. A beérkező 1760 szavazatból 1167 -et kaptak a Wehrmacht harckocsijai (ez 66%) A legjobb tank szavazóink és olvasóink szerint a Párduc (746 voks), amivel szerkesztőségünk maximálisan egyetért!

Második helyen végeztek a szovjet páncélosok (536 szavazat) kiemelkedően nagy arányban a T-34 -es elismerésével és utolsók lettek az angol-amerikai harckocsik (57 voks).

2017.03.04.(19:50)