A XX. század nagy háborúinak hadjáratai, csatái, alakjai, hősei, fegyverei, érdekességei

A történelem legnagyobb légi háborúja: az angliai csata

2017. május 04. - Harmat Árpád Péter

A második világháború és valószínűleg az egész világtörténelem legnagyobb légi háborúja 1940 július 10 és október 31 közt zajlott Nagy-Britannia felett. A németek meg akarták semmisíteni az angol légierőt, hogy aztán a Seelöwe hadművelet keretében partra tudjanak szállni a szigetországban. Hitler végső célja Nagy-Britannia teljes megszállása és kincseinek, gyarmatainak megszerzése volt. Ám az angolok pontosan tudták, hogy megmaradásuk a tét, így mindenre elszánták magukat, majd május 10-én egy erőskezű, határozott miniszterelnököt iktattak hivatalba: Winston Churchillt. Az új vezető sikerre vitte harcukat, melynek végén így nyilatkozott:

Soha még az emberi konfliktusok történetében nem köszönhettek ilyen sokan, ilyen sokat, ilyen keveseknek

De hogyan is kezdődött az egész? Hogyan tudott nyerni Anglia a hírhedt Luftwaffe felett?

london_angliaicsata.jpg

A lebombázott London egyik utcája (1940)

A hitleri német hadsereg 1940 tavaszán nagy sikerrel és villámgyorsan rohanta le Nyugat-Európát, vagyis a Benelux államokat és Franciaországot. A német páncélosok mindenhol győzelmeket arattak, a belga-holland-francia erők pedig folyamatos visszavonulásra kényszerültek. Végül 1940 május 24 -re az angol expedíciós erők és a megmaradt francia csapatok már a La Manche csatorna partjára, Dunkerque környékére szorultak egy németek által bekerített katlanba. Ekkor azonban Hitler megállította csapatainak előretörését, amivel akaratlanul is időt adott az angoloknak arra, hogy a bekerített 400 ezer fős szövetséges haderő 90% -át átmenekítsék a csatorna túlpartjára,  azaz Angliába. Az egy hetes dunkerque csata 1940 május 26 és június 4 közt nyilvánvalóvá tette: Hitler következő célpontja Nagy-Britannia lesz. És valóban így is lett: a németek június 14-én bevonultak Párizsba, majd kidolgozták az Oroszlánfóka hadműveletet, Anglia lerohanására. Ennek előkészítéseként vette kezdetét 1940 július 10-én, a 3 hónapos angliai csata. 

spitfire.jpg

Brit Spitfire vadászgépek 1940 szeptemberében Anglia felett

Az angliai csata

A német légitámadást a Ruhr-vidék ellen indított első angol bombázások előzték meg, mire Hitler legfontosabb bizalmi emberéhez az első világháborús repülőparancsnokhoz, Hermann Göringhez fordult. Göring pedig mint a német légierő (Luftwaffe) feje biztosította a Führert arról, hogy a brit légierő egy hónapon belül történő megsemmisítése nem okoz majd gondot. A magabiztos kijelentést határozott cselekvés követte: Göring parancsára megindult a délkelet-angliai brit kikötők, repterek és radar állomások bombázása. A német bombázókat nagy számban kísérték Bf 109 Messerschmitt vadászgépek, így kezdetben a brit légierő nem nagyon tudott mit kezdeni a támadásokkal. Ráadásul a németek számbeli fölényben is voltak: közel 1300 bombázót és majd 900 vadászgépet tudtak bevetni, míg a briteknek "csak" 500 bombázógépük és 700 vadászuk volt. /forrás: Ránki György: A második világháború története.Gondolat, Bp., 1982./ A csapatok élén mindkét oldalon tapasztalt és felkészült tábornokok álltak: a németeknél Albert Kesselring (a 2. német légiflotta parancsnoka), illetve Hugo Sperrle (3. német légiflotta irányítója), míg velük szemben az angoloknál Hugh Dowding repülő főmarsall, Keith Park almarsall illetve Trafford Leigh-Mallory tábornokok irányították a hadműveleteket.

Az első hetekben, július folyamán mindkét fél puhatolózott a másik erejéről és taktikájáról. Aztán augusztusban a légi háború elérte csúcspontját: az angolok Spitfire és Hurricane vadászokkal próbálták támadni a Heinkel (He 111) bombázókkal érkező Messserschmitteket és folyamatos légi párharcok alakultak ki a szigetország felett. Ezekben idővel rendre a Spitfire -rek kerültek ki győztesen főként jobb manőverező képességük miatt (bár a német vadászgépek valamivel gyorsabbak voltak).

churchill_angliai_csata.jpg

Churchill egy bombatámadás helyszínén

Miközben a nyár utolsó heteitől a németek már éjszakai is bombázták Angliát, a briteknél óriási pilótahiány alakult ki. Bevezették a gyorsított pilóta-képzést és még az USA -ból is fogadtak önkénteseket. Közben elérkezett a csata fordulópontja: Hitler mind többet hőbörgött azon, hogy a Göring által ígért egy hónap leteltével sincs nyoma annak, hogy az angolok feladnák a harcot. Ráadásul augusztus végén egy éjszaka végrehajtott lakóházakat is romba döntő londoni bombázásra válaszul a britek megkezdték Berlin bombázását. A Führer valóságos dührohamot kapott. Úgy vélte, hogy az eredeti taktika, vagyis az angol repterek, kikötők, katonai bázisok bombázása nem elegendő és meg kell kezdeni London bombázását is. Amikor Hitler augusztus utolsó napjaiban a brit főváros lerombolásáról döntött, nem tudta, hogy valójában nagyon is sikeres volt az eredeti stratégiája és az angolok erőtartalékaik végén jártak már. A RAF (Royal Air Force) az összeomlás szélén állt. Ám a fordulat - a katonai támaszpontok helyett a főváros bombázása - levegő vételhez juttatta a brit légierőt. Ráadásul a polgári célpontok elleni rohamok Anglia felháborodását és dühét váltották ki, amit széles összefogás és szinte a megszállottsággal azonos eltökéltség követett.

heinkel_angliaicsata.jpg

Heinkel, német bombázó gép (fotó: Bundesarchiv)

Amikor 1940 szeptember elején, a légi háború 60. napja körül megkezdődött London folyamatos bombázása, az angolok mindenre elszálltan viselték a megpróbáltatásokat. Elhatározták, hogy megmutatják a világnak: ugyanúgy élik tovább életüket, mint korábban. Miközben a légitámadást jelző szirénák szavára időnként mindenki az óvóhelyekre húzódott, a munkahelyek, boltok, középületek nyitva tartottak és a támadás elmúltával mindenki tovább végezte dolgát. Churchill kitartásra buzdított és a bombázások szüneteiben személyesen kereste fel a lerombolt lakóházakat, épületeket. Az angol sikerekben komoly szerepe volt a brit radarok hatékony működésének melyek időben tudták előre jelezni a Messerschmittek érkezését. A radarokat két angol tudós, Sir Edward Appleton és Robert Watson Watt fejlesztette ki, és a berendezések képesek voltak 100 km -en belül lokalizálni a támadó gépeket. Szintén komoly mértékben járult hozzá a sikeres angol védekezéshez az úgynevezett katonai léggömbök vagy ballonok alkalmazása. Ezeket a főváros fölé engedték, hogy azok megzavarják a német bombázókat, és magasabbról történő bombakioldásra kényszerítsék őket (pontatlanabb célzással). De a legfontosabb győzelmi tényező a hihetetlen brit elszántság volt, melyet Churchill folyamatosan ébren tartott, lelkesítő beszédeivel.

ballonok_angliaicsata.jpg

Légvédelmi ballonok London felett (1940)

Befolyásolta még az angliai csata végkimenetelét az is, hogy míg a német repülők a ki- és berepülés időtartamával kalkulálva csak rövid ideig tartózkodhattak az angol légtérben, addig a brit gépek naponta többször is bevetésre indulhattak. Szintén fontos tényezőnek bizonyult, hogy míg a Nagy-Britannia felett lelőtt német gépek pilótái ha túl is élték a kényszerleszállást mindig fogságba kerültek, addig az angol pilótákat általában sikerült megmenteni.

Mindenesetre a "Blitz -nek" nevezett légi-háború - mely igazából csak szeptember 7-én vette kezdetét az angol nagyvárosok ellen - a szigetország végső tűrőképességét feszegette. Szeptember 15-én (egy vasárnapon) a Luftwaffe a legnagyobb támadását indította London ellen (aznap 56 német gép veszett oda), majd következett Coventry (egy közép-angliai kisváros) földig bombázása. Több angol nagyvárosban egész lakónegyedek álltak lángokban.

Aztán elérkezett szeptember vége és Hitler kezdte belátni: nem tudja megsemmisíteni az angol légierőt, sőt a Luftwaffe veszteségei már olyan nagyok, hogy ha folytatja a támadásokat, azzal kétségessé teszi a háború folytatását is. Források szerint a Luftwaffe legkevesebb 600 vadászgépet és 400 egyéb repülőt vesztett az angliai csatában. Márpedig a Führer még csak azt követően tervezte megtámadni a hatalmas Szovjetuniót, amihez nagyon sok harcképes bombázóra és vadászgépre volt szüksége. Végül szeptember 17-én hivatalosan is elhalasztották az Oroszlánfóka hadműveletet, noha Anglia bombázása még egy hónapig intenzíven folytatódott (október 6-tól már csak éjszaka).

Az angliai csata 43 ezer brit életet követelt ugyan, de egységbe kovácsolta az angolokat és megszülte bennük azt az elhatározást, hogy bármi áron legyőzzék Hitlert. Alig 10 hónappal később, 1941 augusztus 10-én megszületett az Atlanti Charta, az amerikai-brit-szovjet összefogás mely végül 1945 tavaszára diadalt aratott Németország felett.

Harmat Árpád Péter

Ha tetszett a poszt kövess bennünket a Facebook -on is! 

haboruk_ujlogo_2.jpg

2017.-05.04.(8:46)

 

A bejegyzés trackback címe:

http://haboruk.blog.hu/api/trackback/id/tr8412476201

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Madnezz · http://sorfigyelo.blog.hu 2017.05.05. 13:01:44

Lehetséges, hogy ha a németek kitartanak a repterek és a radarhálózat bombázása mellett, akkor térdre tudták volna kényszeríteni a briteket a levegőben. A többszörös célpont megváltoztatás súlyos hiba volt a németektől.

Rebel Alliance · http://starwarsfilmek.blog.hu/ 2017.05.05. 13:13:28

Göring 1940 és 1943 közt folyamatosan félretájékoztatta Hitlert, aki mindent elhitt neki. Aztán már nem dőlt be neki de addigra (1944-re) a Luftwaffét már teljesen tönkretette.

Ulrich von Lichtenstein 2017.05.05. 13:13:37

@Madnezz: ezt én is így látom. A németek gyorsan akarták a győzelmet hogy még ősszel megindulhassanak a szovjetek ellen is.

Az angliai csata egyik érdekessége hogy a Luftwaffe felének pusztulását hozta, olyan veszteségeket, melyeket a németek soha nem tudtak pótolni.

Jakab.gipsz 2017.05.05. 14:25:18

Göring, hülye volt marsallnak, hála az égnek!

Animus et spe 2017.05.05. 14:41:22

Az esélyek az angliai csata kezdetén a németek mellett szóltak, a mérleg végül mégis az angolok felé billent. Bár tényleg nem sokon múlott!

Pierr Kardán 2017.05.05. 19:04:34

Csak a nagyságrendek érzékeltetése érdekében írom (nem mentegetve a németek háborús bűntetteit) Coventry "terrorbombázása" kb. 1-2 ezer ember életét ontotta ki, a lakosság nagy része az óvóhelyeken túlélte a bombázást.

Drezda "hadászatilag indokolt" bombázása kb. 100 ezer (!!!) ember halálát okozta, mert olyan bombákat használtak, amelyek az óvóhelyeken is mindenkit megöltek :-((