A XX. század nagy háborúinak érdekességei

Háborúk

Franciaország német lerohanása, Párizs eleste (1940) [10.]

2017. február 23. - Harmat Árpád Péter

Hitler hadserege 1940 tavaszán, mindössze másfél hónap alatt térdre tudta kényszeríteni a szomszédos nagy rivális Franciaországot. Ami az első világháborúban 4 év alatt sem sikerült a németeknek, az 1940-ben hetek alatt összejött. Mindez köszönhető volt a villámháborús haditervnek (Blitzkrieg), a német páncélos egységek jól összehangolt, külön egységekben történő bevetésének, a Luftwaffe (és német ejtőernyős csoportok) hatékony alkalmazásának, a meglepetésnek és persze Heinz Guderian tábornok zsenialitásának. A Wehrmacht 1940 május 10-én lépte át a belga határt, majd június 14-én már a francia főváros utcáin meneteltek a német katonák. Az összeomlás gyorsasága mindenkit meglepett, hiszen a francia hadsereg több tekintetben is hasonló méretű volt mint a német. Mégis a németek győztek, mégpedig gyors, átütő, megsemmisítő diadalt aratva.

parizs_eleste.jpg

foto: Bundesarchiv

Előzmények

Hitler hadserege 1939 szeptember 1-én, hajnali 4 óra 45 perckor rohanta le a nyugati hatalmakkal védelmi szövetségben álló Lengyelországot. A támadás nyomán kirobbant a második világháború, hiszen Nagy-Britannia és Franciaország számára nem maradt más választás, mint a Berlinnek megküldött hadüzenet. A két szövetséges tábor háborút kezdett tehát egymással, melyben az egyik oldalon a Háromhatalmi egyezmény náci és fasiszta országai álltak (Németország, Olaszország, Japán) szövetségeseikkel (Magyarország, Románia, Szlovákia ... stb), míg velük szemben a nyugati hatalmak - Nagy Britannia, Franciaország, USA - illetve a Szovjetunió formálódó összefogása próbálta akadályozni Németország terjeszkedését. A Führer expanziós törekvéseit azonban semmi nem tudta lassítani: Lengyelország után, 1940 tavaszán következett Dánia elözönlése, majd a németek bevonultak Norvégiába is. Az igazi német hódítás azonban csak ezt követően érkezett el: Hitler parancsot adott Belgium, Hollandia, Luxemburg és Franciaország megszállására.

A Belgiumon keresztül induló támadás terve

A Franciaország megszerzéséért induló német invázió első szakasza, mely a "Fall Gelb" nevet viselte, Belgiumon és az Ardennek hegységen keresztül a La Manche csatorna elérését célozta és ezzel a Belgiumban illetve Észak-Franciaországban állomásozó francia-angol csapatok elvágását és bekerítését próbálta megvalósítani. A hadművelet második része, mely a "Fall Rot" nevet kapta, a híres Maginot-vonal nyugatról történő megtámadását és Franciaország teljes elözönlését, Párizs illetve az északi tartományok megszállását tűzte ki célul.

A két nagy támadáshoz az "A" és "B" hadseregcsoportokat jelölték ki, az előbbi az Ardennekben (délen), Gerd von Rundstedt parancsnokság alatt 45 hadosztállyal vett részt a harcokban, az utóbbi pedig északon (Hollandia és Közép-Belgium felől) Fedor von Bock vezetésével, 30 hadosztállyal kezdte hadműveleteit. A harmadik jelentősebb erő: a "C" hadseregcsoport Wilhelm von Leeb vezetése alatt, 18 hadosztállyal a franciák esetleges ellentámadásának magakadályozását kapta feladatul. (Heinz Guderian XIX. páncélos hadteste az "A" hadseregcsoporthoz tartozott.) Összesen 93 német hadosztály, 1,8 millió katona és 2500 harckocsi állt készen Nyugat-Európa meghódítására.

parizs_terkep.jpg

A németekkel szemben a franciák a 30-as években védelemre rendezkedtek be: a Rajna bal partján félmillió dolláros védelmi erődrendszert építettek fel 1927 és 1932 között, mely Maginot-vonal néven vált ismertté. A francia vezetők, Edouard Daladier és a nép hittek abban, hogy a jól felszerelt erődrendszer képes útját állnia egy esetleges német támadásnak ugyanakkor a tehetséges De Gaulle ezredes már a 20-as évek végétől inkább a harckocsi fegyvernem és a francia légierő fejlesztésére költötte volna el a Maginot-vonalra elherdált milliókat. Mint a történelem bebizonyította neki volt igaza. A háború küszöbén mégsem hallgattak rá.

A hollandai hadjárat

Fall Gelb végrehajtása 1940 május 9-én vette kezdetét. A német csapatok bevonultak a semleges Luxemburg területére, majd az éjszaka folyamán a „B” hadseregcsoport megindította támadását Hollandia és Belgium ellen. Az első német egységek, - az 1. ejtőernyős hadosztály és a 22. légi-szállítású hadosztály - Kurt Student vezetésével Hága, Rotterdam és a belga Eben-Emael erőd elfoglalását célozták. Bevetésük a főerők, vagyis a „B” hadseregcsoport támadását készítette elő. Az inváziós kezdetét a 18. hadsereg elfoglalta a holland csatornákon és folyókon átvezető legfontosabb hidakat, amelyek megnyitották az utat Rotterdam felé. A hollandok által kiépített vízi akadályokat délről kerülték meg. A francia 7. hadsereg beavatkozása sem tudta megakadályozni, hogy a német 9. páncélos hadosztály egységei május 13-án elérjék Rotterdamot.

A hollandok ekkor indítottak egy ellentámadást: a grebbebergi csatában azonban gyors vereséget szenvedtek és fel kellett adniuk a Grebbelinie védelmi vonalukat. Közben május 14-én kezdetét vette Rotterdam bombázása is. Mindez már túl sok volt a hollandoknak, május 14-én a Benelux állam bejelentette a kapitulációt, melyet május 15-én írtak alá. Vilma királynő és családja Nagy-Britanniába menekült. A németeket ezt követően a Belgium területére visszavont franciák próbálták megállítani. A francia 7. hadsereg Brüsszel körül vette fel védelmi állásait. [3]

6_16francia_hadj1940.jpg

Belgium és Észak-Franciaország elözönlése

A Belgium ellen május 10-én meginduló német támadás során Luftwaffe (német légierő) jelentős légi fölényben volt. A belga védelmi vonalat csak a Eben-Emael erőd elfoglalása után lehetett megközelíteni, ami akkoriban Európa legmodernebb erődjének számított, és teljes mértékben ellenőrizte az Albert-csatorna és a Meuse folyó találkozását. A németeknek tehát ezt a szinte bevehetetlen erősséget kellett megostromolniuk, lehetőleg kevés időt veszítve. Május 10-én a kora reggeli órákban vitorlázó-repülőgépek értek földet az erőd közelében, a gépekből kiszálló német rohamcsapatok pedig felrobbantották az erőd fő lövegtornyait, míg az Albert-csatornán átívelő legfontosabb hidakat német ejtőernyősök foglalták el. Az elkeseredett belga ellentámadásokat a Luftwaffe légi támogatásának segítségével hárították el. A belga főparancsnokságot sokkolta a védelmi rendszer legfontosabb és legerősebbnek hitt láncszemének elesése és a tervezettnél öt nappal hamarabb visszavonta a belga csapatokat a második védelmi állásba, a Dijle-vonalba.

A gyors belgiumi német előretörés miatt a Brit Expedíciós Haderő és a Belgiumba bevonuló francia csapatok nem tudták kiépíteni védelmi állásaikat, és a belgák visszavonulása jelentős veszélybe sodorta őket. Amikor  Erich Hoepner tábornok XVI. páncélos hadteste (a 3. és 4. német páncéloshadosztály) megindult Gembloux ellen, René Prioux tábornok, a francia 1. hadsereg lovassági hadtestjének parancsnoka a 2. és 3. könnyű páncélos hadosztályt küldte megállításukra. A május 12–13-án vívott hannut-i csata az egyik legnagyobb harckocsi-ütközet volt a második világháború során, összesen 1500 harckocsi részvételével. Eredményeképp a német támadás megakadt és a francia 1. hadsereg időt nyert, vagyis Prioux elérte célját. Északon tehát részsikerek születtek.

Viszont a középső frontszakaszon – az Ardennekben - a német „A” hadseregcsoport támadását a belga gépesített lövész és francia könnyű páncélos egységeknek nem sikerült megállítaniuk. A maastrichti csata során a francia légierő hiábavaló kísérletet tett a német páncélosok felvonulásának megakadályozására, és súlyos veszteségeket szenvedett: két nap alatt 135 bombázógépből 72-t elvesztettek. Május 11-én Gamelin tábornok (főparancsnok) parancsot adott a tartalékban álló hadosztályoknak, hogy siessenek a Meuse szektor megerősítésére. A német erők május 12-én a délutáni órákban érték el a Meuse-vonalat és három széles hídfőállást létesítettek, hogy lehetővé tegyék az „A” hadseregcsoport átkelését Sedan, Monthermé és Dinant térségében.

A sedani csatában – május 13-án és 14-én a németek nagy győzelmet arattak. Mindeközben Guderian az 1. és 2. páncélos hadosztályokat május 14-én élesen nyugat felé fordította, és erőltetett ütemben a La Manche-csatorna partja felé kezdett támadni. Május 15-én Guderian gépesített lövész alegységei szétszórták a Sedantól nyugatra újraszervezett francia 6. hadsereget, és végzetesen meggyengítették a francia 9. hadsereg déli szárnyát. [3]

A katlan kialakulása Dunkerque -nél

Május 19-én Guderian engedélyt kapott, hogy megindítsa páncélosait, amelyet áttörték a brit 18. és 23. tartalékos hadosztályok által a Somme folyó mentén kiépített állásokat. A németek ezután bevették Amiens-t és elfoglalták a további előrenyomulást lehetővé tévő hidat Abbeville-nél. A határozott támadás elszigetelte az északon harcoló brit francia, holland és belga csapatokat a francia főerőktől. Május 20-án a német 2. páncélos hadosztály felderítő egységei elérték Noyelles-sur-Mer települést, amely 100 kilométerre volt a május 17-i pozíciójuktól. Innen már látták a Somme torkolatát és a La Manche-csatorna partját. A Belgiumban támadó német „B” hadseregcsoporttal együtt ekkor egy hatalmas katlant hoztak létre, amelyben a teljes 1. hadseregcsoport (a belga hadsereg, a brit BEE, valamint a francia 1., 7. és 9. hadsereg) csapdába esett. Május 23-án a britek egyoldalúan elhatározták, hogy megpróbálják kimenteni a csatorna partján rekedt katonáikat. Ám a német vezérkar május 22-én reggelén arra utasította Guderiant, hogy a La Manche-csatorna legfontosabb kikötőit is sorra foglalja el. Végül a szövetséges főparancsnokság május 26-án indította meg a dunkerque-i bekerítésben rekedt brit, francia és belga katonák evakuálására irányuló Dynamo hadműveletet. 

dunkirk.jpg

A francia vereség

Közben május 15-én reggel Paul Reynaud francia miniszterelnök felhívta Winston Churchillt, aki május 10-e óta volt brit miniszterelnök, és azt mondta:„Legyőztek minket. Megvertek minket, és elvesztettük a csatát.” Churchill megpróbált lelket verni Reynaudba, és emlékeztette, hogy hányszor fordult elő az első világháború során, hogy a németek nagy támadást indítottak a nyugati fronton és áttörték a vonalakat, de végül a szövetségesek mindig megállították őket. Reynaud azonban már túlságosan elkeseredett volt. 1940 májusának közepén csak De Gaulle ezredes próbálkozott hatékony ellentámadásokkal páncélos-egységei élén. Közben május 24-én indult támadásba Calais ellen a 10. német páncélos hadosztály, a város az alig egy nappal korábban partra szállt brit 3. királyi harckocsizó ezred és a 30. lövészdandár katonái védték. 

A britek elkeseredetten védekeztek, mert a lehető legtöbb ideig próbálták lekötni a német erőket, elvonni azokat egy Dunkirque elleni támadástól. Végül Calais ostroma négy napig le tudta kötni a német csapatokat, amelyek csak ezután állhattak neki Dunkirque ostromának. Mivel a Lille-ben rekedt francia 1. hadsereg egészen május 31-éig kitartott, a teljes dunkerque –i partszakaszról  a Dynamo hadművelet keretében összesen 338 226 főt sikerült biztonságba helyezni és átszállítani Nagy-Britanniába. A sikerek ellenére is legalább 30–40 000 francia katona esett végül a németek fogságába Dunkerque-nél. [3]

parizs_tankok.jpg

Párizs eleste

Május 10. és június 4. között Weygandnak jelentősen megcsappant erőivel, szövetséges támogatás nélkül egy közel 1000 kilométer hosszú, Sedantől a csatorna partjáig kialakult frontot kellett megvédeni. A francia tábornoknak ekkor alig 61 francia és egy brit hadosztály állt a rendelkezésére. (És vele szemben 142 német hadosztály készült Párizs bevételére.) Eközben léptették elő tábornokká (június 1-én) De Gaulle -t is, aki az addigi harcok legeredményesebb tisztjének bizonyult. (Később, pár nappal Párizs elestét követően menekült Londonba, ahol rögtön létrehozta a francia ellenállás központját.)

A német hadvezetés június 5-én indította meg a Fall Rot névre keresztelt, második nagy támadást. A német hadművelet az első napokban nehezen indult és csak a Lufwaffe segítségével ért el kisebb sikereket. Az elkeseredett francia ellenállás először Abbeville mellett tört meg. Ezt követően Rommel 7. páncélos hadosztálya átkelt a Seine folyón, és Normadián keresztül nyugat felé támadva június 18-án elfoglalta Cherbourg kikötővárost. Útközben, június 12-én kikényszerítették a francia földön maradt utolsó brit egység, az 51. Highland hadosztály megadását. Június 10-én a francia kormány nyílt várossá nyilvánította Párizst, bár a főváros felé vezető utakat megerősítették. A német 18. hadsereg ekkor a francia főváros ellen fordult, és több helyen sikerült áttörnie a francia védelmi vonalakat. A francia főváros végül június 14-én esett el! A párizsiak tömegesen menekültek, de akik nem akartak vagy nem volt erre lehetőségük, meglepetéssel tapasztalták, hogy a megszálló német katonák az esetek nagy többségében udvariasan viselkedtek velük.

...A német főcsapatok délben érkeztek meg a városba...A tankokkal, páncélozott harckocsikkal, tankelhárító egységekkel és motorizált gyalogsággal az északnyugati külvárosokból masíroztak be, végig a Champs Elysées-n...A párizsiak csendben figyelték a bevonulást." /Guardian, 1940 június 15./

Másnap a német „C” hadseregcsoport a Tigris hadművelet keretében átkelt a Rajnán és bevették a legendás Maginot vonalat. A legtöbb erőd június 25-én adta meg magát, német állítások szerint 500 000 hadifoglyot ejtettek ezen a hadszíntéren. Néhány nagyobb erőd azonban Franciaország kapitulációja után is folytatta a harcot, a legutolsó csak július 10-én, Alphonse Joseph Georges tábornok személyes közbenjárására, és akkor is csak ellenkezésének hangot adva szüntette be a harcot. [3]

A fegyverszünet

Paul Reynaud francia miniszterelnök június 16-án lemondott. Helyét az első világháborús hős, Henri Philippe Pétain marsall vette át, aki rádióüzenetében bejelentette, hogy fegyverszünetet fog kérni Németországtól. Hitler, amint meghallotta, hogy a franciák a megadásról akarnak tárgyalni, a compiègne-i erdőt jelölte ki helyszínül. Compiègne azért volt fontos a németek, de különösen Hitler számára, mivel itt írták alá a császári Németország képviselői az első világháborút lezáró Compiègne-i fegyverszüneti egyezményt 1918. november 10-én. Hitler a helyszín megválasztásával is ki akarta elégíteni bosszúszomját. Az eseményre előkerítették ugyanazt a vasúti kocsit, amelyben a francia és a német fél képviselői 1918-ban találkoztak, és ugyanarra a helyre állították fel. A fegyverszüneti egyezmény aláírására 1940. június 22-én került sor. Hitler ugyanabban a székben ült a ceremónia elején, mint amelyben Ferdinand Foch marsall foglalt helyet annak idején. Az egyezmény bevezetőjének felolvasása után azonban felállt, és faképnél hagyta a francia küldöttséget, és a tárgyalásokat a Wehrmacht vezérkari főnökére, Wilhelm Keitelre hagyta. A fegyvernyugvás június 25-én hajnali 1.35-kor lépett életbe.

Harmat Árpád Péter

Felhasznált irodalom:

  • John Keegan: A második világháború. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2003.
  • Antony Beevor: A második világháború. Gold Book, 2012.
  • [1] Ránki György: A második világháború története. Gondolat Kiadó, Budapest, 1982.
  • [2] Tarján M. Tamás: 1939 szeptember 3. Megkezdődik a furcsa háború. Rubiconline
  • [3] Franciaországi hadjárat,Wikipédia cikke alapján

 Ha tetszett a poszt kövess bennünket a Facebook -on is!

haboruk_ujlogo.jpg

2017.02.23.(21:25)

A bejegyzés trackback címe:

https://haboruk.blog.hu/api/trackback/id/tr6812285003

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Muad\\\'Dib 2017.02.24. 12:48:44

"...hiszen a francia hadsereg több tekintetben is hasonló méretű volt mint a német..."
Nemhogy hasonló méretű volt, hanem papíron erősebb.

Háborúk blog · http://haboruk.blog.hu/ 2017.02.24. 12:54:18

Kedves Petrow! A hozzászólásod tanpéldája a " .. Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna" régi aranyigazságának. Ha nem tudod, hogy pontosan mi a neve a Franciaország és Anglia közt húzódó csatornának, nincs túl nagy baj (a műveltség és tájékozottság könnyen pótolható), viszont akkor nem kell okoskodni és kioktatni másokat. A csatorna NEVE La Manche (francia jelentése ingújj). De amúgy köszi, hogy benéztél. :)

Háborúk blog · http://haboruk.blog.hu/ 2017.02.24. 12:56:09

@Muad\\\'Dib: .. hogy papíron erősebb lett volna a francia hadsereg a németnél, egy kicsit merész kijelentés. Az igaz, hogy több fegyvernemben mennyiségi fölényük volt, de az "erősebb" haditechnikai értelemben a fejlettséget is magában hordozza. És ezen a téren volt lemaradásuk.

Ursus Arctus 2017.02.24. 13:05:08

Bizony óriási jelentősége volt a franciaországi német hadjárat sikerességét illetően annak, hogy a Wehrmacht a harckocsikat önálló fegyvernemként "használva" külön egységekként vetette be. A páncélos hadtestek a légierő gépeivel összehangoltan működtek és villámgyorsan törtek előre. Ez akkoriban új megoldást jelentett és meglepte az elavult stratégiát követő angol-francia csapatokat. Tehát nem annyira a két oldal közti mennyiségbeli különbség, mint inkább az alkalmazott stratégia bizonyult döntőnek. És azért tegyük hozzá: a német harckocsik, különösen a Panzer IV -es típusok jobbak voltak a francia tanoknál.

Arte Peritus 2017.02.24. 13:11:04

@Kovács Péter dr: ... igen, a francia hadjárat idején még a Panzer IV volt a Wehrmacht legjobb tankja. Aztán 1943 végén hadrendbe állították a második világháború messze legjobb harckocsijait a Panthereket (Párduc más néven: Panzer V.).

Muad\\\'Dib 2017.02.24. 15:26:21

@Háborúk blog:
Egész pontosan hol volt lemaradásuk? A hadsereg szervezésében esetleg, de haditechnika tekintetében nem volt számottevő különbség.
A páncélosok tekintetében pl. az alábbi adatok elérhetőek a neten a németek tekintetében:
pz1: 554
pz2: 920
pz3: 349
pz4: 280
pz35: 118
pz bef.: 154
Összesen: 2582
Ha megnézzük ezek több, mint 50%-a pz1 és 2 ami tűzerő tekintetében semmivel nem volt jobb, mint a szövetséges típusok (sőt). Tehát, mint már más is írta a stratégia volt az amivel a franciák megásták a sírjukat (a tankokat kizárólag gyalogságot támogató fegyverként kezdték használni és szétszórták őket).

Háborúk blog · http://haboruk.blog.hu/ 2017.02.24. 15:29:03

Marlon Random! Azért nem jelenik meg a hozzászólásod, mert hülyeséget írtál:

" Franciaország hadat üzent Németországnak, ezzel vállalta hogy a harcban alulmarad."

Ennek a mondatnak semmi értelme. Épp elég szó esett arról, hogy mennyire kiegyenlített volt a két ország haderő tekintetében. Egyáltalán nem volt az egyértelmű, hogy ha hadat üzennek Németországnak (amire tegyük hozzá kötelezte őket a lengyelekkel fennálló szerződésük), akkor alulmaradnak.

Háborúk blog · http://haboruk.blog.hu/ 2017.02.24. 15:31:42

@Muad\\\'Dib: ... azért a Panzer IV. jobb volt az angol és francia harckocsiknál és a Luftwaffe is némi fölényben volt a franciákhoz képest!

01234567 2017.02.24. 20:36:32

Hogy mit csináltak az angolok és a franciák 39 szeptemberétől 40 májusáig soha nem fogom megérteni.

Dr. Nagy László 2017.02.24. 22:14:39

Van akiben felmerül: ha a nyugati államok (Anglia és Franciaország) hadat üzentek Németországnak amiért az megtámadta a velük szövetséges Lengyelországot, akkor miért nem tették meg ugyanezt a Szovjetunióval is, amikor az lerohanta Lengyelország keleti részét? Nos, a válasz a következő: a Szovjetunió csak a német támadás megkezdése UTÁN indult meg a lengyelek ellen, mégpedig az ott élő orosz, ukrán lakosok védelme ürügyén. EZÉRT nem üzentek nekik is hadat a nyugatiak. Idézve a sztálini közleményből:

„A lengyelországi eseményekre különleges figyelmet fordít a szovjet kormány. … nem várhatja el senki a szovjet kormánytól, hogy közömbös maradjon az ezidáig jogfosztott, most pedig magukra hagyott testvéreik, a Lengyelországban lakó ukránok és fehéroroszok sorsa ügyében. A szovjet kormány ezért szent kötelességének tartja, hogy segítő kezet nyújtson lengyelországi ukrán és fehérorosz testvéreiknek.”

Kampfer 2017.02.27. 07:36:59

"Hitler hadserege 1940 tavaszán, mindössze másfél hónap alatt térdre tudta kényszeríteni a szomszédos nagy rivális Franciaországot. Ami az első világháborúban 4 év alatt sem sikerült a németeknek, az 1940-ben hetek alatt összejött."

Magyarként csak azt írhatom, hogy ez a történelem egyik bearanyozott, gyémántokkal kirakott pillanata! Számunkra ugyan semmi előnnyel nem járt, de a német csizmákkal koptatott párizsi kockakő és a feldarabolt francia föld mégis egy pillanat édes beteljesülésével érhet föl! Bármit is hozott később a történelem, a németeknek megadatott a pillanat, a dicsőség, amit Párizs elfoglalása és a francia kapituláció jelent. Szép pillanat egy remek hadászati és harcászati teljesítményt követően! Guderian, Mannstein és Rommel pedig beírták ezzel a nevüket és katonáik teljesítményét a történelembe mindörökre!
Egyébként pedig a blog remek!
Üdv!
Kamp.

Petrow 2017.02.27. 12:33:04

@Háborúk blog: Simán jönni fogok még - látod, ma is tanultam valami újat :)
süti beállítások módosítása