A XX. század nagy háborúinak hadjáratai, csatái, alakjai, hősei, fegyverei, érdekességei

A II. világháború utolsó nagy német ellentámadása

2017. január 08. - Harmat Árpád Péter

A Wacht am Rhein, majd a Herbstnebel fedőnevet viselő német hadművelet (melyet az angol szakirodalom Battle of Bulge néven emleget) a náci Németország utolsó nagy ellentámadási kísérlete volt a nyugati fronton (Belgium területén), 1944 decemberében. A hadjárat pontos időtartama: 1944 december 16 és 1945 január 25 közt, helyszíne pedig az Ardennek domb-, és hegyvidéke.

ardennek1.jpg

Amerikai csapatok 1945 januárjának első hetében /Forrás: AFP/

A német támadásban megindításában mintegy 200 ezer Wehrmacht-katona vett részt, 19 hadosztályt alkotva (ebből 5 páncéloshadosztály) és 500 harckocsival felszerelkezve a nyugati front egyik gondosan kiválasztott, 90 kilométeres szakaszán. Az bevetésre kerülő német erőket ezt követően jelentősen kibővítették és januárra újabb páncélos egységeket vetettek be. A Führer és vezérkara nagy reményeket fűzött az egész akcióhoz: abban bíztak, hogy ez az offenzíva majd megfordítja a nyugati front eseményeit és a német csapatok Antwerpennél a tengert elérve elvágják, majd teljesen vissza is szorítják az angol-amerikai csapatokat.

A támadás előtti utolsó vezérkari eligazításon a következőket mondta (forrás: Zagebesprechungen im Führer Hauptquartier. Herausgegeben von H. Heiber. Stuttgart 1962. 232.I.) 

"… Ha most sikerül néhány erőteljes ütést rájuk mérnünk, úgy minden pillanatban megtörténhet, hogy az egész mesterségesen összetákolt front gigászi robajjal, egy csapásra összeomolhat. ..." /Adolf Hitler/

A III. Birodalom szempontjából tehát kulcsfontosságúnak tartott és a német remények szerint a háború menetének megfordítását eredményező ardenneki offenzíva élére Hitler a legidősebb és legtapasztaltabb tábornokát állította: Gerd von Rundstedt tábornagyot. Életéről december 13 án készült posztunkban már írtunk. A hadművelet során két legfőbb alárendelt parancsnoka: Josef Dietrich páncélos SS-Oberstgruppenführer (6. SS Páncélos Hadsereg) és Hasso von Manteuffel páncélos tábornok (az 5. páncélos hadsereg élén). Velük szemben a szövetséges csapatok élén (a 21. hadseregcsoport parancsnoka) az 52 éves Omar Nelson Bradley amerikai vezérezredes állt, alatta pedig a 3. amerikai hadsereg legendás tábornoka: George Patton. Kettejük kitartása, bátorsága és hozzáértése alapjaiban befolyásolta az eseményeket.

ardennek.jpg

Az előzmények

A II. világháború 1944 végére a németek szempontjából kritikus szakaszába érkezett. Keleten a Szovjetunióból már teljesen visszaverték a Wehrmacht erőit, és a vörös hadsereg Lengyelország elözönlésére készült, sőt 1944 karácsonyán már Budapest ostroma is kezdetét vette. Eközben nyugaton sem volt számukra sokkal szívderítőbb a helyzet: az 1944 nyarán partra tett amerikai-angol hadseregek felszabadították Franciaországot, és a kétmilliós szövetséges haderő a német határ közelében állomásozva egy végső áttörésre készült. Annak dacára, hogy a német erők minden létező fronton állandó hátrálást folytattak, Hitler és a német vezérkar nem volt hajlandó elismerni a vereséget. A németek nyugaton és keleten is ellentámadásokra készültek. A nyugati fronton Belgium és a tengerparti Antwerpen visszaszerzését akarták elérni, kettős céllal: egyrészt birtokba akarták venni a szövetségesek utánpótlását ellátó legnagyobb kikötőt, másrészt be akarták keríteni és meg akarták semmisíteni a várostól északra állomásozó amerikai seregeket. Hitték, hogy ezzel a két lépéssel elérnék, hogy az angolok és amerikaiak a német határtól biztonságos távolságra vonuljanak vissza.

A haditervhez Hitler 1500 német páncélost és 28 hadosztályt koncentrált az Ardennek hegyvidékére, mely erő az 1943 nyarán indított kurszki ellentámadás óta a legnagyobb német gépesített armada volt! 1944 telén tehát a második világháború sorsdöntő csatájára készülődött a náci hadsereg, remélve, hogy sikerül megfordítania a háború menetét! A zord télben vívott ütközet kis híján a Wermacht győzelmével végződött, ám mint azt „A halál 50 órája” című nagysikerű amerikai film hűen bemutatta, végül a Patton tábornok vezette erők kerekedtek felül.

ardennek2.jpg

A hadművelet a belga-luxemburgi határt képező Ardennekben és annak környékén dúlt és hatalmas emberáldozatot és pusztítást követelt. Az időjárás cseppet sem kedvezett az amerikaiaknak – katonáik jelentős része a déli államokból került ki, és nem volt felkészülve a különösen zord télre. Patton tábornok luxemburgi főhadiszállásának kápolnájában mondta el – az utókor számára is fennmaradt – imáját, amelyben eképpen fohászkodott Istenhez: 

„Segíts meg, hogy fiad születése napjára, karácsonyi ajándékul felajánlhassam neki az egész német hadsereget. ... Nem kérek lehetetlent. Nem várok csodát. Az egyetlen, amit kérek, négy nap tiszta égboltot. Adj nekem kék eget, hogy gépeink felszállhassanak, megtalálják a célpontokat, bombázhassanak és megsemmisíthessük őket ...”

Hogy az ima segítette-e a 3. hadsereg főparancsnokát, vagy sem, 72 év távlatából talán nem érdekes; tény azonban, hogy a bekerített amerikai hadseregnek sikerült kitörnie és megsemmisítő csapást mérnie a németekre. 

A német offenzíva

Az ardenneki offenzíva december 16-án 5:30-kor kezdődött. 2000 ágyú nyitott tüzet az amerikai állásokra. Az ágyúzásnak nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a szövetségesek, mivel egy kisebb ellentámadásnak vélték. A tüzérségi tűzön kívül V-1-es szárnyas rakétákkal is lőtték az állásokat. A 28. amerikai hadosztályt 5 német hadosztály támadta meg és söpörte el. Eközben Manteuffel páncélosai folytatták az előrenyomulást. Schnee Eifel hegyei között a 106. amerikai hadosztály kitartott, de bekerítették őket. Manteuffel előtt így nyitva állt az út St. Vith felé.

A déli szárnyon a 4. amerikai hadosztály nem engedett teret. A 6. SS páncéloshadsereg jobbszárnya a Roer gátjait elfoglalni készülő szövetséges csapatokkal kerültek harcérintkezésbe, és 25 kilométer mélyen behatoltak Belgiumba. Az 1. amerikai hadsereg parancsnoka, Hodges altábornagy nem volt tisztában a támadás mértékeivel. A németek már 24 órája elkezdték a hadműveletet, de az amerikaiak csak akkor kezdték bevetni a tartalékokat. Peiper SS alezredes már csak 10 kilométerre volt az 1. amerikai hadsereg főhadiszállásától. A németeknek létfontosságú volt az amerikaiak által felhalmozott 11 millió liter üzemanyag megszerzése. Eisenhower jóváhagyta, hogy 2 páncélos hadosztályt küldjenek az 1. amerikai hadsereg megsegítésére. A 2. és a 99. amerikai hadosztály még 17-én reggel is kitartott, mikor egy ejtőernyős zászlóaljat dobtak le a hátukban. R. W. Hasbrouck eközben szilárdan tartotta St. Vithet. Az 1. SS hadosztály csupán egy 25 kilométer hosszú és 5 kilométer széles keskeny hídfőben manőverezett. Von Lüttwiz megkezdte a Middlenton által védelmezett Bastogne ostromát, miután nem sikerült rohamból bevennie. Lüttwiz gyalogságával bekerítette Bastogne-t, páncélosaival pedig a Meuse folyó felé vonult. A németek páncélos erői elérték a stratégiailag fontos folyót.

A hadműveletben három tényező töltött be kulcsszerepet: egyrészt az időjárás, másrészt az ezzel szorosan összefüggő szövetséges légifölény (ha kitisztulna az idő) és végül harmadrészt a tartalékok nagysága, vagyis az üzemanyag, harckocsi és élőerő mennyisége. A németek számára mindhárom kedvezőtlenül alakult.

A szövetségesek körében nagy zavart keltettek Skorzeny kommandósainak szabotázsakciói. Bradley utasította Pattont, hogy avatkozzon be az ardenneki fronton. Eközben a szövetségesek értekezletet tartottak Verdun-ben, és arra jutottak, hogy meg kell állítani a német támadást és ellentámadást kell indítani Bastogne irányába. A 101. légi szállítású hadosztály hősiesen védte Bastogne-t. A helyzet helyreállításának érdekében Bernard Montgomery átvette a parancsnokságot. Az 1. amerikai hadsereg északi részei visszavonultak az arcvonal rövidítésének érdekében. St. Vith felmentésének érdekében Montgomery meggondolta magát és az arcvonal rövidítését előrenyomulással próbálta megoldani. Peipert bekerítették, de egy megújuló támadás miatt, ami a Peipert bekerítő Ridgwayt érte, újra csatlakozott a német erőkhöz. St. Vith nem kapott felmentést, így elesett. A brit csapatok szilárdan tartották magukat a Meuse mentén. A Panzer Lehr és a 2. páncélos hadosztály csak 3 nap alatt tudta átverekedni magát Bastogne-on. Miután Manteuffel visszavonta a 2. páncélos hadosztályt, az amerikaiak fellélegezhettek. December 21-én a német csapatok végleg bekerítették Bastogne-t. Az amerikai paracsnok, McAuliffe a végsőkig akarta tartani Bastogne-t és amikor von Lüttwiz felszólította a megadásra, a válaszul visszaküldött cetlin csak ennyi állt: Nuts! (Marhaság!)

Patton 5 kilométerre megközelítette az ostromlott várost, de egy ellentámadás visszaverte. A németek még egyszer megkísérelték elfoglalni a várost páncélgránátos egységeikkel, de Patton felszabadította Bastogne-t. Joe Collins tábornok közben a Meuse-t elérő németeket verte meg. Karácsonyra az idő kitisztult és a szövetségesek kihasználhatták a légi fölényüket. Az amerikai és brit légierő négy nap alatt 15 000 bevetést hajtott végre. A bastogne-i vereség, a rochefort-i katasztrófa és az utánpótlási vonalak megsemmisülése már előrevetítette az offenzíva kudarcát. Hitler viszont ragaszkodott ahhoz, hogy el kell érni a Meuse folyót. A német csapatok újabb támadást indítottak. Mire Peiper egysége elérhette volna a Meuse-t Montgomery újraszervezte erőit, Patton pedig ellentámadást indított délen. Ekkor már minden német tábornok tudta, hogy az offenzíva kudarcba fulladt és leállították a támadást. Erre az időpontra már 20-25 ezer katonájuk esett el és a német hadsereg 800 harckocsit veszített. (A szövetségesek vesztesége körülbelül ugyanennyi volt, de mivel lényegesen nagyobb tartalékokkal bírtak, közel sem viselte meg őket annyira a vereség, mint a németeket, akik számára végzetes volt.)

A hadművelet 1945 január végére tehát német szempontból teljes kudarccal zárult. Megkezdődtek a Rajna menti, határvidéki harcok, melyek célja az utolsó nagy német tartalékok bekerítése volt a nyugati fronton. Ez végül csak másfél hónap után, 1945 márciusára valósult meg, amikor az amerikaiak Remagennél áttörtek a Rajnán és megkezdték a 300 ezres Wehrmacht hadsereg bekerítését. Áprilisra a szövetségesek már német városokat foglaltak el, április 10-én Hannover, április 17-én Nürnberg került az amerikaiak kezére.1945 május 7-én pedig Reimsben Alfred Jodl német vezérezredes aláírta a fegyverszünetet.

A fegyverszünettel a harcok véget értek Európában, ám ma sem merülhet feledésbe, hogy a nyugati fronton az utolsó nagy csata az Ardennekben zajlott 1944/45 telén. Kiegészítésül érdemes hozzátenni: Hitler az ardenneki offenzíva lezárulása után másfél hónappal Magyarországon indított még egy jelentős ellentámadást (bár ez nem volt olyan mértékű, mint a "Wacht am Rhein"), mégpedig a "Tavaszi ébredés" nevű hadműveletet 1945 március 6-16 közt (Székesfehérvár térségében). Ténylegesen ez tekinthető az utolsó összeszedett (és elkeseredett) német ellentámadásnak. Hitler 6 héttel utána főbe lőtte magát. A háborúban 50 millióan haltak meg, csak Európa területén.

Harmat Árpád Péter

 Ha tetszett a poszt kövess bennünket a Facebook -on is!

logo_haboruk_blog.JPG

2017.01.08.10:58

 

A bejegyzés trackback címe:

http://haboruk.blog.hu/api/trackback/id/tr5012108725

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

dr. mesterséges színezék 2017.01.08. 15:22:18

Az offenzíva egésze és egyes állomásai elég jól ismerhetőek a (had)történelemből és az arra több-kevesebb hitelességgel támaszkodó regény- és filmanyagokból - ami nekem kimaradt eddig az az, hogy az offenzívára vezényelt haderőben milyen arányban voltak azok, akikben megfogant a gondolat, hogy már nem diadalittas győzelmi jelentések alapanyagát megteremteni hajtják őket előre, hanem ők az utolsó szalmaszál, amit nem fognak kímélni, mert utánuk már nincs semmi.

McKinney 2017.01.08. 15:22:48

Ilyen katasztrófális következménye van annak, ha egy amúgy is őrült zsarnok elszigetelődve és az őt körülvevő seggnyalók által a hülyeségében megtámogatva teljesen elveszti a valóságérzékét.
A mi Kedves Vezérünk ezen az úton még csak a házi stadionnál és kisvonatnál tart, reméljük nem is jut tovább...

csorsza 2017.01.08. 15:41:50

@McKinney: neked mindenről AZ jut eszedbe...?! Te szerencsétlen...
Eleve, micsoda aránytévesztés az összevetés....

fércnél maradandóbb 2017.01.08. 17:00:38

@dr. mesterséges színezék:
Túl sokat nézed a gagyi filmeket

A Wehrmacht és egyéb harci egységek csapatmorálját az utolsó pillanatig nem sikerült megtörni. Utólag persze már jön a "műalkotás szabadsága", ami persze éppúgy agymosás, mint amiben a katonák részesültek

A morál persze katonai terminológia szerint mást jelent mint a hétköznapi értelemben

The Ghost Wolf · https://www.youtube.com/watch?v=JcPm5Rn36Kw 2017.01.08. 17:00:43

@csorsza: Hitler is egy egyszerű I. Világháborús tizedesből nőtte ki magát azzá, akivé vált. Neki sem mertek nemet mondani a bálványozói.

dr. mesterséges színezék 2017.01.08. 17:00:50

@csorsza: Ennek az aránytévesztésnek a nemzetközi neve: early warning.
Adolfot is aránytévesztés (lett volna) '33-ban bármelyik korábbi diktátor-hadúrhoz hasonlítani csak azért, mert habzott a szája és mindenkinek azt hazudta, amit hallani akart.

átlátó 2017.01.08. 17:01:04

@csorsza: ...bizony, az arányok... a miénk, kicsit savanyú, kicsit kicsi, de a miénk. :D
Amúgy nekem például amikor zuhanyozás közben meleg víz éri a faszomat, a pina jut eszembe róla...ezt teszi a meleg víz.
Hogy a seggnyalás mennyire veszélyes ha kontárok végzik, elmondom... nem olyan régen volt, emlékezhetnél rá. Egy "y"-ra végződő, kellemesen franciás keresztnévvel intendáns lehetett valaki a Magyar Televíziónál... azt a keresztnevet az asztalomon gyakorolta, egy spirálirkát tele rajzolt vele, hogy milyen formában adjon majd autogramot, ha híres ember lesz. :D
Hát nekem is lehetnek tévedéseim....mármint, hogy az asztalomnál ülhetett, nem a gyakorlásról van szó.

ember100 2017.01.08. 20:12:11

@fércnél maradandóbb:
Helló !

Arra a "morálra" gondolsz amivel lekaszaboltak több amerikai HADIFOGLYOT , és a templomban megégettek több CIVILT
Csak erről az offenzíváról beszélek és akkor hol van még a többi gaztett .

Alauda Arvensis 2017.01.08. 20:12:17

Most, hogy a hozzászólások jó magyar szokás szerint fényévnyire kerültek a cikk témájától, el kezdhetünk akár beszélgetni a hüvelygombáról is.

FikkFakk 2017.01.08. 20:12:20

... ezek a hozzaszolasok atestek az elozetes moderacion?

Háborúk blog · http://haboruk.blog.hu/ 2017.01.08. 20:16:56

A nyugati front utolsó nagy német ellentámadása az Ardennekben történt 1944/45 telén. Erről szól posztunk is. Ezt követően voltak ugyan még kisebb nagyobb kísérletek a III. Birodalom részéről (például a több kommentelő által említett "Tavaszi ébredés" hadművelet Magyarországon 1945 márciusában) de ezek nem voltak olyan mértékűek, mint a "Wacht am Rhein" és természetesen nem is a nyugati fronton zajlottak.

Mindenesetre a Tavaszi ébredés belekerült posztunk utolsó bekezdésébe, úgyhogy kérem most már több hozzászóló ne hozza fel a témát. :-)

Sgt Hugo Stiglitz 2017.01.08. 20:48:45

Az ardenneki offenzívában a németek legjobb harckocsijaikat vetették be: szép számmal használtak Panzer IV, Panzer V és Panzer VI. tankokat. Az utóbbi kettő jelentette az akkori német harckocsigyártás csúcsát: a Parduc és Tigris tankokat. Sőt. Bevetésre kerültek 69 tonnák Királytigrisek is. Azonban vesztettek, mert nem tudták uralni a légteret és a harckocsifölény egyetlen igazi ellenszere a légierő. Így vereséget szenvedtek és odalett megmaradt páncélos erejük majdnem fele (minimum 800 harckocsi a legújabb típusokból).

Lector Oris 2017.01.08. 20:58:57

@Sgt Hugo Stiglitz: A nagyjából 3000 német harckocsi több mint egynegyede veszett oda az Ardennekben. A megmaradt 2200 tank túlnyomó részét pedig az oroszok lőtték ki 1945 folyamán Lengyelországban és Berlin előtt. Közben 1945 tavaszán Hitler fejébe vette, hogy nem engedi a Dunántúlt, így minden vezérkari tisztjének tiltakozása ellenére a 6. SS páncélos hadsereget (amint az Ardennekben is bevetettek) Magyarországon vetette be és nem a német főváros környékén. Ám a Tigrisek és Királytigrisek mozgásképtelenné váltak a tavaszi esőzésekben mocsarassá váló Balaton-Velencei tó vidékén, így a ruszkik sorra kilőtték őket. Ezzel pusztult el Németország legutolsó páncélos tartaléka.

fércnél maradandóbb 2017.01.09. 09:51:35

@ember100:
Két teljesen különböző dologról beszélünk. A katonai morálról von Clausewitz elég jó lesz?

"Clausewitz stresses the importance of morale and will for both the soldier and the commander. The soldier's first requirement is moral and physical courage, both the acceptance of responsibility and the suppression of fear. In order to survive the horror of combat he must have an invincible martial spirit, which can be attained only through military victory and hardship. "

Károly Pásztor 2017.01.09. 09:52:04

@ember100: A hadifoglyok legyilkolasa sajnos a szovetsegesek oldalan is gyakori volt... Az oroszok remtetteirol a polgari lakossag ellen pedig ne is beszeljunk. A gyoztesnek mindig igaza van.

na__most__akkor 2017.01.09. 09:52:11

@FikkFakk: mint a te nemmagyar (ékezetnélküli...) produkciód?

Lacusch69(Sch.Lacika) 2017.01.09. 09:52:30

@ember100: Szent Isten...
Malmedynél az amerikai foglyok szökést kíséreltek meg, abból kerekedett az ad hoc incidens, ami nem volt tervszerű és Peiper nem adott rá parancsot, bármennyire is szerették volna ezt elhitetni a nürnbergi perben. (Hogy nagyobbat durranjon az ügy, a korábban ugyanott, harc közben elesett amerikai katonákat is beleszámolták az áldozatok közé...)
Emiatt az első lövést leadó Georg Fleps erdélyi szász önkéntest Nürnbergben halálra ítélték és kivégezték.
Peiper ügyvédje bizonyítékokat hozott védence védelmére, többek közt olyan amerikai parancsra mutatott rá, miszerint nem ejthetnek foglyokat. De azért életfogytot kapott, amiből kb. 10évet le is ült. (Pl. Normandiában, Carpiquetnél elvágták a sebesült német katonák torkát, és egyéb ínyencségek. Forrás: M.Reynolds: Acélpokol) Idős korában francia komcsik gyilkolták meg.
A másik eset nem ekkor történt, hanem fél évvel korábban a franciaországi Oradour-sur-Glane-ban.
Ez a németeknél is kiverte a biztosítékot, és a felelős parancsnokot Adolf Diekmann SS Sturmbannführert hadbíróság elé állították. Szabadlábon védekezhetett, amikor elesett Normandiában.
A sugalmazásokkal ellentétben ezt nem passziból követték el a németek, hanem bosszúból, mert az egyik tisztet, Diekmann barátját, Helmut Kämpfe SS-Sturmbannführert a partizánok elrabolták (és valószínűleg kivégezték, soha nem került elő).
A tetteseket a falu lakói között vélték egy besúgói jelentés alapján (ami fals volt, mert nem erre a falura vonatkozott, hanem a közeli Oradour-sur Vayres-re) Forrás: M.Hastings: Az út Oradourba, Wikipédia.
Kicsit azért olvasgass, nem fog ártani...

molnibalage 2017.01.09. 09:52:38

@Sgt Hugo Stiglitz: Ez a Tiger mítosz kezd kicsit unalmas lenni. A Tigerek nagyok voltak, nem fejlettek.

konrada 2017.01.09. 09:52:59

@Lector Oris:
Mint a cikkíró is írta: a háború anyagi erőforrások harca.
A modern hadseregeknek a legfontosabb mozgató ereje az üzemanyag.
Azaz főváros nélkül még el van egy hadsereg, de olaj nélkül nem.
...s az utolsó jelentős olajmező a kezükben Zalaegerszeg környéke volt, azt akarták megvédeni a Tavasszal. Elvesztésével heteken belül összeroppant a német gépesített haderő, és azzal a birodalom...

Május 40. 2017.01.09. 09:53:01

A "nuts" inkább "faszokat", vagy "a tökömet".

$pi$ 2017.01.09. 12:13:44

@dr. mesterséges színezék: "Ennek az aránytévesztésnek a nemzetközi neve: early warning."

Marhaság. Eleve az az ostoba legenda, hogy Hitler csinálta a második világháborút ami nem lett volna nélküli rettenetesen bosszantó. Bámulatos, hogy mennyire elborulnak kell lennie valakinek ahhoz, hogy elhiggye Hitler egy személyben képes volt egy világháborút megcsinálni Moszkvától az USÁn keresztül Japánig.

Nyilván ezzel hülyítették a szövetségesek a lakosságot, de az azért döbbenet, hogy évtizedek után a harmadik/negyedik generáció is ezt hiszi.

$pi$ 2017.01.09. 12:14:02

@Május 40.: A "nuts" önmagában azt jelenti, hogy "őrület", "őrültség", hacsak a szövegkörnyezetből nem válik világossá, hogy "tök" értelemben használták. Ezt ez egyes szám és a többes szám közti különbségből lehet tudni:

1) This is nuts : ez őrültség. (egyes szám)
2) He has nuts: vannak golyói, bátor, tökös (többes szám)

chrisred 2017.01.09. 12:14:23

A poszt az ardenneki ellentámadás katonai célját kifejti, de a politikai célról nem esik szó. Hitler valójában a szövetségeseknek nem a Németországgal, hanem Szálinnal kapcsolatos terveit próbálta felborítani. Ha be tudja bizonyítani, hogy a szövetséged erők nem elég erősek a Németország elleni eredményes offenzívára, azzal a reménnyel élt, hogy a nyugati politikusok nem engedik Európa szovjet megszállását, és kii tud csikarni egy különbékét a nyugati fronton. Hogy ennek mennyi realitása volt, kérdéses,de mindenesetre a bizonyítás nem sikerült.

fércnél maradandóbb 2017.01.09. 12:14:40

@konrada:
"a háború anyagi erőforrások harca."

És még ezen kívül a propagandaeszközöké

Természetesen háború idején legintenzívebb az agymosás (beleértve a hidegháborút, az atomkorszak kényszerszülöttjét), de előtte és utána is még évtizedekig ez csordogál a csapból. A győzelmet felnagyítani ("el Alameinnél fordult meg a 2. világháború", "az utolsó nagy csata az Ardennekben volt"), a legyőzött ellenséget lealacsonyítani, utólag bebizonyítani hogy morálisan szétzilált és alacsonyabbrendű volt stb. stb.

vanRob 2017.01.09. 16:41:26

@csorsza: Nem feltétlenül. Ha egy realitás érzékét vesztett ember seggnyalókkal (=a "jóindulatától" függő) veszi körbe magát, akkor gyorsan eléri a "hitleri" elmebeteg állapotot.

fércnél maradandóbb 2017.01.09. 16:41:31

@chrisred:
Éppenséggel sikerült, miután Roosevelt rémülten kért segítséget Sztáintól a német támadás kezdeti sikerei láttán

Sztálin fel is gyorsította a tervezett hadműveleteket hogy a németek ne tudjanak erőket átcsoportosítani a nyugati frontra. Erre hivatkozva utasította el a korábbi amerikai hadisegély visszafizetését, mondván, a szovjet emberek a vérükkel már visszafizették azt

Alighanem a megtépázott katonai renomé visszaszerzésének szempontja volt az egyik fő oka annak, hogy az amerikaiak az ismert demonstratív módon vetették be az atomot a japánok ellen (miután Európában már elkéstek vele)

$pi$ 2017.01.09. 16:41:35

Minden háborút úgy tanítanak, hogy volt egy morálisan felsőbbrendű és egy morálisan alacsonyabbrendű fél, az "igazak" küzdelme volt a "rosszak" ellen, a "jók" és a "gonoszak" harca volt. Ez egy nagyon erős kép, nagyon meggyőző, sokan elhiszik annak ellenére, hogy a történelem során eddig még nem volt olyan harcoló fél, aki ne tartotta volna a saját harcát az igaz harcnak, a saját oldalát az "igazak" oldalának.

Soha nem volt olyan háború, ahol a "jók" és "rosszak" harcoltak volna.

chrisred 2017.01.14. 09:54:51

@fércnél maradandóbb: És igyekezniük kellett, hogy Japán kapituláljon, mielőtt még a szovjetek a Kvantung hadseregcsoport megsemmisítésével ugyanazt csinálják Kínában, amit Európa keleti részével.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu