A XX. század nagy háborúinak hadjáratai, csatái, alakjai, hősei, fegyverei, érdekességei

A Wehrmacht leginkább tisztelt tábornagya: Gerd von Rundstedt

2016. december 13. - Harmat Árpád Péter

Gerd von Rundstedt (1875-1953) német katonatiszt, (a vaslovag), 14 évvel volt idősebb Hitlernél és a második világháború kirobbanása utáni hónapokban töltötte be a 64-et. Alig több, mint 10 hónappal később (de még 65. születésnapja előtt) megkapta a legmagasabb rendfokozatot és tábornagy (generalfeldmarschall) lett belőle. Ezzel a német tisztikar „korelnökévé” vált. A nyugati szövetségesek szemében Rundstedt volt az egyik leginkább tisztelt német vezető

rundstedt1.jpg

A szövetségesek becsülték katonai tehetségét, tapasztaltságát és higgadt stílusát. Bernard Law Montgomery, a brit csapatok főparancsnoka egyszer így nyilatkozott róla:

Rommel jó volt, de Rundstedt a legjobb tábornok, akivel valaha is harcolnom kellett.

Ugyanakkor Hitler hol bízott benne, hol nem. Egyszer kiemelt jelentőségű feladatokkal bízta meg, máskor meg félreállította, ha az „öreg harcos” kinyilvánította markáns véleményét. Rundstedt összesen háromszor „bukott” meg a Führernél, de négyszer kapott különleges feladatot is tőle: először, amikor a Franciaországot megtámadó erők egyik legfontosabb hadseregcsoportját bízta rá, másodszor amikor a Szovjetunió elleni támadásban a legjelentősebb, „Dél” hadseregcsoportot vezethette, harmadszor, amikor fontos szerepet kapott a Hitler elleni merényletet kivizsgáló bizottságban és végül negyedszer amikor Német Birodalom utolsó nagy ellentámadásának vezetőjeként számított rá (1944 decemberében a nyugati fronton).

Rundstedt jelentős porosz arisztokrata családban született, Ascherslebenben, 1875-ben. Gyerekkorától katonának készült, ám karrierje nagyon lassan „indult be”: már 1893-ban végzett a híres lichterfeldi tisztiiskolában, csak 1910-ben, 35 évesen érte el a századosi rendfokozatot, mégpedig a gyalogságnál. Közben, 1902-ben megnősült (felesége: Luise Bila von Götz) és megszületett egyetlen gyermeke is 1903-ban, Hans.

Az első világháború alatt a palesztinai-, a mezopotámiai- és kaukázusi frontokon szolgált. A harcok alatt végre előreléphetett, és 1914 őszén, még 40. születésnapja előtt megkapta az őrnagyi rangot. A háborút őrnagyként harcolta végig és csak 1920-ban, az újjászerveződő Reichswehr tagjaként nyerte el az alezredesi rendfokozatot. Ekkor, 48 évesen valósíthatta meg nagy álmát is: átléphetett végre a lovassághoz. Később, 1923-ban már ezredes, 1927-ben pedig tábornok (vezérőrnagy) lett. Ekkor Rundstedt már betöltötte az 52 évét és úgy tűnt csúcsra jutott és lassan nyugalomba vonulhat. Ám Németországban nagy változások zajlottak: a nácik 1933-ban hatalomra jutottak és vezetőjüknek, Adolf Hitlernek nagy szüksége lett tapasztalt tábornokokra.

rundstedt3.jpg

Rundstedt viszont nem volt a nácik híve. Általában a hozzá hasonló előkelő, porosz családokból származó tábornokok és főtisztek nem támogatták a nemzetiszocialistákat. Rundstedt 1938-ban a nyugállományba vonulás mellett döntött tehát. Hitler azonban igényt tartott az öreg tábornok szakértelmére és felkérte az aktív szolgálatra. Különösen Lengyelország lerohanása miatt kellett Rundstedt, mivel tapasztalt vezetőre volt szükség a Szlovákiából kiinduló német támadás irányítására.

Az idős tábornagy aktív részese volt Varsó bevételének, leginkább a tüzérségi előkészítés levezénylésekor. Később, 1940 elején a tervezett franciaországi hadjárat megalkotói közé tartozott. Ő hagyta jóvá Erich von Manstein tervét, majd 1940. május 10-én Rundstedt tábornok „A” hadseregcsoportja tört át az Ardennek hágóin, hogy felszámolja a belgiumi és Észak-Franciaországban védekező szövetséges alakulatokat. Dunkerque –nél szintén a tábornok egységei zsákmányolták az Angliába menekülő szövetséges csapatok hátrahagyott felszereléseinek legjavát.

haditerv_terkep.jpgMikor Párizs elesett és a franciák kapituláltak, Hitler az első világháborús megaláztatásért elégtételt kapva léptette elő sorra, legmegbízhatóbb tábornokait. Köztük Rundstedtet is. A vaslovag - ahogyan ekkoriban már nevezték - elsősorban a lengyel és a francia hadműveletekben tanúsított helytállásáért kapta meg a tábornagyi kinevezését, mégpedig 1940 július 19 – én. Innentől a Hitlerrel közvetlen kapcsolatban álló, legfelső kör tagja lett. Ebben a körben pedig a leginkább tisztelt vezetővé vált. Fiatalabb tiszttársai, tábornok kollégái elismerték életútját, szemükben ő testesítette meg az igazi porosz, feddhetetlen katonatiszt mintaképét. Hidat jelentett az ízig-vérig nácinak számító parancsnokok és a "régi gárda" tagjai között.

Rundstedt életében és karrierjében a nagy fordulópontot az 1941-es év hozta meg, amikor a Wehrmacht megtámadta a Szovjetuniót. Az egészen addig makulátlan szakmai hírnévnek örvendő öreg stratéga a lehető legkomolyabb megbízatást kapta Hitlertől: neki kellett az Ukrajnában előretörő, majd a kaukázusi olajmezők bevételét célul kitűző Dél Hadseregcsoportot vezetnie egészen a Volgáig (és a Kaszpi-tengerig). Az offenzíva azonban 1941 novemberére kifulladt és Rundstedt visszavonulásra adott parancsot Rosztov közelében. A Führer tajtékzott és leváltotta az idős tábornagyot. Ezzel véget ért Rundstedt makulátlan szakmai hírneve.  A kulcsfontosságú hadseregcsoportot Reichenau vezette tovább (bár nem túl sokáig, mert Hitler nagy kedvence 1942 január 17-én szívrohamban halt meg, így végül Fedor von Bock lett a déli seregek parancsnoka.)

rundstedt2.jpg

Rundstedt és Rommel 1943 decemberében (Bundesarchiv, Bild 1011-718-0149-18A)

Rundstedt első nagy bukását követően az akkoriban hátországbak számító és békés Párizsba került, ahol 1942 májusától látta el a megszálló csapatok főparancsnoki teendőit. Ez egyértelműen félreállítás és parkolópálya volt a már 67 éves tábornagy számára. Ugyanakkor ebben a beosztásban Rundstedt felelt az Atlanti Fal létrehozásáért és az 1944-ben már várható amerikai partraszállási kísérletek elhárításáért. A szövetségesek támadására várva, az öreg parancsnok sorozatban különbözött össze az elvben alá tartozó, de ekkor már nemzeti hősként tisztelt Rommel tábornaggyal. A két férfi tökéletes ellentétei voltak egymásnak, amit a köztük lévő 16 év csak felerősített. Rommel újító szellemű, fiatalos és lendületes tiszt volt, aki Afrikában megszokta az improvizálást és a rugalmas vezetést. Rundstedt viszont maradi, hagyománykedvelő és a régi, bevált módszerekhez mereven ragaszkodó, morózus tábornok hírében állott. Normandia kérdésében teljesen másként gondolkodtak: Rommel hitt az Atlanti Falban és meg volt győződve arról, hogy valóban Normandiában lesz a partraszállás. Rundstedt ellenben nem hitt a falban és abban sem, hogy Normandiában következne be az offenzíva. Ő inkább a logikusabbnak tűnő Calais mellett foglalt állást.

A partraszállás végül Normandiában következett be és Rundstedt csapatait ronggyá verték a szövetségesek 1944 nyarán. Ráadásul az öreg tábornok folyamatosan bírálta Hitlert, így eljött véglegesnek tűnő bukása: 1944 júniusában a Führer megromlott egészségi állapotára hivatkozva nyugállományba helyezte. Ám a történelem kereke megint úgy fordult, hogy alig egy hónappal később Hitlernek megint szüksége lett Rundstedt megbízhatóságára. Megtörtént ugyanis az 1944 július huszadikai merényletkísérlet Hitler ellen és a vizsgálatokhoz illetve az azt követő ítéletek meghozatalához szükség volt a tábornoki kar legidősebb, feddhetetlen tagjára, Rundstedtre. (Akitől minden tiszt elfogadott bármilyen ítéletet.) Így az idős parancsnok az Ehrenhof bizottság tagja lett. A hűség elnyerte jutalmát: 1944 szeptember 5-én Hitler újra Rundstedtet nevezte ki a nyugati front élére. Az öreg tábornok rendezte a fronthelyzetet, majd ő vezette 1944 decemberében a III. Birodalom utolsó nagy ellentámadását is az Ardennekben, amely azonban utánpótlási nehézségek és a keleti front összeomlása miatt visszavonulással végződött.

Rundstedtet végleg leváltották, miután az amerikai csapatok Remagennél sikeresen átkeltek a Rajnán. 1945 januárjában nyugállományba vonult. Gerd von Rundstedt tábornagy 1945. május 1-jén került az amerikaiak fogságába Bad Tölz közelében.  A hadifogságot Nagy-Britanniában töltötte, ahol több történész is felkereste élményeinek lejegyzése miatt. Bár sok más magas rangú német tiszthez hasonlóan őt is megvádolták háborús bűntettek elkövetésével, rossz egészségi állapota miatt a pert végül nem folytatták le ellene. Négy évvel elfogása után, 1949 májusában engedték szabadon. Az öreg tábornagy Hannoverben telepedett le, és ott is halt meg 1953. február 24-én, 77 éves korában

Harmat Árpád Péter

Ajánlott és felhasznált irodalom:

  • Charles Messenger: Az utolsó porosz (Gerd von Rundsetdt tábornagy élete) - 20. századi történet. Hajja és Fiai Kiadó, 1998.
  • Antony Beevor: A második világháború. Gold Book, 2012.

 

 Ha tetszett a poszt kövess bennünket a Facebook -on is!

logo_haboruk_blog.JPG

2016.12.13.(21:59)

.

A bejegyzés trackback címe:

http://haboruk.blog.hu/api/trackback/id/tr4912046137

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.