A Hitler vezette III. Birodalom, vagyis a nácik uralta Németország belügyminisztere, a rettegett SS (Schutzstaffel) feje, a Gestapo és a mindenható Biztonsági Főhivatal első embere a Führer fő bizalmasa, a rendőri és biztonsági szervek teljhatalmú vezére és a haláltáborok ura, maga volt a nácizmus szimbóluma: ő Heinrich Himmler.
Az SS vezér 1900 –ban született a bajorországi Münchenben, ahol annak idején, 1919-ben Adolf Hitler politikai pályafutását kezdte. Gyermekkorában szigorú, katolikus nevelésben részesült, de iskoláiban az átlagosnál jobb képességűnek bizonyult. Apja vasszigorral nevelte és elvárta tőle a jó eredményeket, a precizitást és a "jó némethez méltó" alaposságot. Különösen azért volt ez így, mert ő maga nagy tiszteletet vívott ki magának, mikor a családban először egyetemi diplomát szerzett és görög-latin nyelvtanár lett belőle. Himmler apja egy bajor hercegi udvarban és egy müncheni gimnáziumban is tanított. Amikor a kis Heinrich kamasz lett, édesapját már mindenki "professzor úrnak" szólította. A család közmegbecsülésnek örvendő, módos polgári életmódot folytathatott Münchenben.
Himmler csak az első világháború legvégén, 1918-ban állhatott be katonának, amikor egy időre felfüggesztette a tanulmányait. A 11. bajor hadtesthez csatlakozott, de a frontra már nem került ki, mert addigra a harcok véget értek. Ennek ellenére tetszett neki a katonásdi, vonzotta az egyenruha, a hatalom, a karrier lehetősége. Ugyanakkor gyenge testalkata, alig közepes magassága (174 cm) továbbá rövidlátása miatt felettesei nem figyeltek fel rá. Az egyéb képességei, mint a kimagasló szervezőkészség, problémamegoldás, vak hűség, kitartás és szenvtelenség még nem fejeződtek ki nála egyértelműen.
A harcok lezárulását követően, 1918 után, a müncheni egyetem hallgatója lett és mezőgazdasági tanulmányokat folytatott. Himmler végül agronómus diplomát szerzett, amivel egy város környéki műtrágya gyártó üzem műszakvezetője lehetett. Közepes lehetőség és közepes karrier egy átlagos ember számára. Csakhogy Himmler nem volt sem közepes, sem átlagos, legalábbis ambícióit illetően. Sokkal többre vágyott ugyanis: valódi karrierre és igazi hatalomra. Az 1920-as évek elején ráébredt arra, hogy mindezt csak a politika tudja megadni számára. A müncheni politikai mozgalmak és pártok felé fordult figyelme, mert nagyon jól érzékelte, hogy az 1920-as évek Németországának pezsgő és színes politikai világában komoly lehetőség nyílhatott igyekvő és tehetséges fiatalok számára a hatalom közelébe jutni. Pártokból hatalmas volt a kínálat, de Himmlernél szóba sem jöhettek szociáldemokrata, szocialista vagy kommunista irányzatok. Ezekhez mind a társadalmi szolidaritás, mind a munkásság iránti vonzalom, mind a családi háttér teljesen hiányzott. Ellenben a nácizmus eszméje rögtön megragadta és mind többször lett nemzetiszocialista gyűlések résztvevője.
Himmler és a Führer 1939-ben, Hitler 50. születésnapján (dalymail.co.uk)
A fordulatot 1923 augusztusa hozta, amikor Heinrich Himmler hivatalosan is belépett a Nemzetiszocialista Német Munkáspártba (NSDAP). Alig pár hónappal később, 1923. november 8–9-én a müncheni sörpuccsban is részt vett, ami rögtön Hitler belső, bizalmi körébe segítette. (Évekkel, évtizedekkel később nácik ezrei adtak volna oda mindenüket, ha annak idején részt vehettek volna abban a bizonyos sörpuccsban, Hitler oldalán, a Führer bizalmát elnyerve.) Ám még így is évekbe telt, mire a Führer komolyan vette Himmlert. Csak 6 évvel a sörpuccs után, 1929-ben kezdett felfigyelni Himmler vak elkötelezettségére és szervezőkészségére. A Führer csak ekkor ismerte fel, hogy a jellegtelen és átlagos külső, acél-kemény kitartást és több területen kimagasló tehetséget rejt. Éppen kapóra is jött a fiatalember számára: mert az SA –t már veszélyesnek tekintette hatalmára és egy teljesen új, csak neki engedelmeskedő elit-szervezetre volt szüksége. Ez lett az SS (Schutzstaffel – védőosztag). A szervezet élére 4 év után került Himmler, aki az egyszerű testőrségből komoly biztonsági karhatalmi erőt „faragott”.
Innentől kezdődött Himmler karrierjének felívelése. Az SS első embere lett, így elkezdte használni a Reichsführer-SS, azaz birodalmi vezér megszólítást. Emelkedése 1929 és 1943 közt lassan, de biztosan zajlott, majd 1943-ban csúcsra ért (amikor miniszteri rangot kapott), de Hitler igazi bizalmasa csak 1944 nyarától lett.
Himmler magánélete
Karrierjének emelkedése közben nősült meg, egy nála nyolc évvel idősebb nővel - Margarete Bodennel - kötve házasságot. Két gyermeket neveltek (csak az egyikük volt vér szerinti: lányuk, Gudrun Himmler). Házasságuk nem volt túl boldog, a birodalmi vezér szeretőket is tartott. Az egyik saját titkárnője, Hedwig Potthast volt, aki még két gyermeket is szült neki.
Himmler több tulajdonságát tekintve kiemelkedett környezetéből: az első fantasztikus szervezőkészsége, a második megkérdőjelezhetetlen lojalitása - hűsége, a harmadik pedig hihetetlen munkabírása, volt ami teljes érzéketlenséggel párosult. Nem ismerte a lelkiismeret, emberség és együttérzés fogalmát és hiányzott belőle a könyörület is. Ugyanakkor hiú, korlátolt ember is volt, aki ügyesen tudott intrikálni (vetélytársait kijátszani) és mindig jól helyezkedni Hitler környezetében.
Himmler egyik érdekes tulajdonsága volt, hogy nem tudott a pénzzel bánni, élete során mindvégig állandó anyagi gondokkal küszködött még akkor is, amikor nála sokkal alacsonyabb rangú vezetők már vagyonokat ügyeskedtek össze részben a pártkasszából, részben a háborús rablásokból. (Erre a legjobb példa Göring, aki komoly magánvagyont szerzett a kontinensen összerabolt műkincsekből.) A Reichsführer másik furcsa jellemzője a germán mitológiához és történelemhez való vonzódása volt (amiben nagyon hasonlított Hitlerhez). Több tanú szerint, nem egyszer említette: ő valójában a X. századi I. Henrik (Madarász Henrik) német király reinkarnációja. (Ő volt az az uralkodó, aki a kalandozó magyarokkal számtalanszor harcolt.) Vak meggyőződéssel hitt a fajelméletben, abban, hogy a világ népei közül a németek a leginkább felsőbbrendűek és abban, hogy a zsidók alsóbbrendű, kártékony (így kiirtandó) etnikumot (fajt) alkotnak.
Karrierje csúcsán
1934 júniusában a Röhm által vezetett SA félreállítása után ("hosszú kések éjszakája") az SS vált a nácik meghatározó rendőri erejévé. Hatalmas szervezetté fejlődött, melynek vezetéséhez Himmlernek megbízható emberekre volt szüksége, különösen mert 1936-tól a politikai rendőrség is alá tartozott. Himmlernek különös érzéke volt a megbízható emberek felismeréséhez. Ezt igazolja, ahogyan felfedezte legfőbb beosztottját Reinhard Heydrichet, akit idővel jobbkezévé tett. Sokak szerint érdemeinek és sikereinek 90% -át Heydrichnek köszönhette, aki zseniális hatékonysággal vezette a biztonsági szolgálatokat, miközben Himmler söpörte be mindezekért a dicsőséget. Heydrich vezetése alatt állt a Birodalmi Biztonsági Főhivatal (Reichssicherheitshauptamt - RSHA), mely állam volt az államban, hiszen ide tartozott a rendőrség, a kémelhárítás, a Gestapo, a zsidó ügyek intézése, a kommunisták és más politikai ellenségek felkutatása, a határrendészet és mindenfajta biztonsági ügy. Himmler és Heydrich mindenkit megfigyeltek és mindenkiről aktát vezettek, még a náci vezetőkről és tábornokokról is. (Magánélet, szeretők, hobbik.) Egyetlen riválisuk csupán a Canaris tengernagy vezette Abwehr (Hírszerzés) volt, de 1944-ben őket is félreállították (Canarist az SS végezte ki 1945 április 9-én.)
Himmler szinten mindenben Heydrichre támaszkodott, ezért rendkívül érzékenyen érintette, amikor Heydrichet 1942 júniusában megölte a cseh ellenállás (angol segítséggel). Bosszúból egy egész cseh falut kivégeztetett (Lidicei mészárlás) Ekkorra azonban Himmler már olyan magas szintre emelkedett Hitler oldalán, hogy Heydrich elvesztése nem hátráltatta előmenetelét. (Heydrichet egyébként Ernst Kaltenbrunner követte az RSHA élén.) Alig több mint egy évvel Heydrich halála után lett birodalmi belügyminiszter Himmlerből, és ezzel elérkezett hatalma csúcsára.
Himmler és legfontosabb embere: Reinhard Heydrich
A szövevényes náci állami gépezetben a Himmler által felügyelt szervezetek üldözték leghatékonyabban a rendszer ellenségeit, e hivatalok közül a legrettegettebb a Gestapo volt (Geheime Staatspolizei). Nemcsak a nácik politikai ellenfeleit zárták börtönökbe (később táborokba), hanem a faji alapon zsidónak minősített, hivatalosan ellenségnek nyilvánított embereket is. A második világháború kitörése után a megszállt területeken is üldözték az ellenállókat, a baloldal szimpatizánsait és a zsidóságot. Rövidesen haláltáborokat hoztak létre, melyekben az rezsim által ellenségnek tekintett embereket gyilkolták meg az SS irányításával. Ennek a feladatnak a kivitelezésében Himmler egyik legfontosabb embere Adolf Eichmann lett, aki az 11 milliós európai zsidóság gettókba zárását, majd táborokban történő elpusztítását kapta tőle feladatul. Az "Endlösung -ra" ahogyan a nácik nevezték a Wansse -i konferencia adott utasítást 1942 januárjában. A konferencia Himmler hivatalának szervezésében működött, a reichsführer helyettesének Heydrichnek az elnökletével. A kivitelezésben kulcsember lett Rudolf Höss, aki a ciángázzal történő elgázosítások szellemi atyja lett és Auschwitzban az első gázkamrák megépíttetője (majd a tábor parancsnoka). Höss közvetlenül Himmlernek jelentett, aki személyesen szemlélte meg az első elgázosításokat. (Csak Auschwitzban több mint 1 millió embert öltek meg.)
Himmler Auschwitzban (forrás: auschwitz.org)
Közben 1943-44-ben Himmler az egész náci birodalom belügyminisztere lett és így Hitler jobbkezévé vált. A Führer ellen 1944. július 20-án követtek el merénylet-kísérletet, melyben Stauffenberg ezredes játszott főszerepet (ő helyezte el a táskabombát Hitler közelében). A meghiúsult akció után Himmler kegyetlen módszereket alkalmazva számolta fel az összeesküvést. Ekkor nyerte el Hitler teljes és maradéktalan bizalmát. 1944-től a németországi csapatok főparancsnoka lett, ebben a minőségében hibát hibára halmozott. Himmler elsősorban rendőr volt, a katonai ügyekhez egyáltalán nem értett (bár ő nagy stratégának tartotta önmagát). Egy hadseregcsoporttal nem tudott mit kezdeni. Kinevezése hátterében Hitler tehetetlensége és a merénylet óta mindenkivel szemben kialakult bizalmatlansága állt.
Himmler a háború végén
A háború végén, 1945 áprilisában, amikor Berlint már körülzárták a szovjet csapatok és a Führer a fővárosban rekedt, Himmler úgy döntött önállósítja magát és életében először ellene szegül Hitler utasításainak. Kísérletet tett a nyugati hatalmakkal való tárgyalásra és egy különbéke megkötésére. Amikor mindez Hitler fülébe jutott, a Führer éktelen haragra gerjedt és azonnal kizárta Himmlert a pártból, majd megfosztotta minden tisztségétől. A Führer óriásit csalódott Himmlerben, nagyon nehezen tudott túllépni „hűséges Hienrich -je árulásán”. Még április 30 -án elkövetett öngyilkossága napján is fájó pont maradt számára Himmler árulása.
Hitler halála utána, a háború utolsó napjaiban Himmler Észak-Németországban tartózkodott, a dán határ közelében fekvő Flensburgban, ahol 1945 május 2 –án új német kormány alakult Karl Dönitz vezetésével. Ám Dönitz nem kért Himmler közreműködéséből az új kormányban. A békekötés után néhány SS tiszt társával hamis igazolványokat vett magához, és őrmesteri ruhába öltözött. 1945 május 21 –én félúton Hamburg és Bréma között, Bremervörde határában két társával fennakadt egy brit ellenőrző ponton. (A szövetséges hadsereg rendészei számára ekkoriban előírás volt az őrmesteri vagy annál magasabb katonai rendfokozatú német katonák igazoltatása.) A brit katonák először nem tudták, hogy valójában kit fogtak el, de a hasonló esetekre előírt eljárási előírások szerint egy kihallgató központba vitték Himmlert. Itt a reichsführer maga fedte fel valódi kilétét. Így másnap egy magasabb rangú kihallgató tiszthez vezették, aki csak május 23 –án kezdte meg kihallgatását. A kihallgatás során váratlanul egy szájában tartogatott ciánkapszulára harapott, így végül ugyanaz az anyag okozta halálát, mely a sok millió általa elpusztított emberét is.
Ajánlott és felhasznált irodalom:
- Peter Padfield: Himmler - Reichsführer-SS. Mérték Kiadó, Bp. 2011.
- Ernesto Frers: A Birodalom hóhérainak nyomában - A náci vezetők és üldözőik története. Globobook, 2015.
- Katrin Himmler - Michael Wildt: Himmler - Egy tömeggyilkos magánélete. Kossuth Kiadó, Bp., 2015.
Ha tetszett a poszt kövess bennünket a Facebook -on is!
2016.12.10.(12:21)